Keverem, kavarom és kész is! Így dalolászott egykoron az a kis dundi gumimacilány gumibogyószörp készítés közben, ugye, emlékeztek? Én igen, és ez a lényeg! Na, jól megkeveredett azaz megkavarodott az életünk tegnap óta. Ahogy az én anyai szívem, eszem és tapasztalatom már jó előre jelezte, Flórikám belázasodott az éjjel. Erre csak a tűzforró testéből következtettem, mivel az adekvát lázmérést sokadszori próbálkozásra is meghiúsította őkelme. Mindegy, egy lázkúppal letudtuk a dolgot, hajnali fél hattól kilencig aludtunk is egy jót.
Mivel az a bizonyos, kihagyhatatlan és megkerülhetetlen ovis tornaóra háromnegyed kilenckor kezdődik, ekkor már igazán kár lett volna kapkodva készülődni. Szóval úgy igazán ráérősre vettük a figurát. Vagyis: állati ráérősen szívtam ki pici és kicsi fiam orrát, kerestem a fiúknak ruhát, vezényeltem le az öltözőversenyt, az újbóli peluscserét és az elmaradhatatlan reggli ökörködést az ágyban és az ágy körül. Ez utóbbi szerves része, hogy Florimori a fejére húzza kb. az összes alsóneműmet (amennyiben elfelejtettem aktiválni a gyerekzárat a legalsó fiókon), és bugyikirályként járkál peckesen, az áldást osztva lelkesen.
Kb. fél tizenegyre éreztük úgy mindannyian, hogy ideje lenne megtölteni a bendőnket, szóval leslattyogtunk a konyhába. Elláttam minden jóval a fiúkat és magamat, majd nekiálltam megfőzni az Flórika ebédjét. Mindenközben a fiúk a nappaliban játszottak békésen vagy épp nem békésen, ez attól függött, ki kaparinthatta meg éppen a csattogós lepkét. Délben már olyan jól álltunk, hogy ki tudtam terelni kis libuskáimat a házunk mögött elterülő legelőre, amit más roppant unalmasan csak kertnek hív. Hogy, hogy nem, eddigre már egy kosárnyi frissen mosott ruhát is cipeltem magammal (majd még egyet és még egyet, de csak, mert olyan tökéletesen ruhaszárító idő volt ma).
Kb. fél kettőig ment az önfeledt teregetés, a fogócska-bújócska (Tóbi szavaival élve: aki bújt, nem megyek!), a homokozás, valamint a szomszédban dolgozó kőművesek rádióval való együtténeklési hajlandóságának pontos megfigyelése. Ez utóbbi főként a Simply Red "I love the thought of coming home to you" szám azonos szövegezésű soránál jutott érvényre leginkább...de minden szigetelés elkészül egyszer, ugyebár. Fél kettőkor vált hallhatóvá Florcsi gyomrának korgása, ez meg is adta a jelszót, befelé, ebédelni! Etetés közben Tóbinak is összeütöttem valamit, nevezett személy teljes megelégedésére. Pici fiamat negyed háromra altattam el egy újabb orrszívást és egy újabb lázkúp felhelyezét követően. Időközben anyukám is megérkezett, mint keddenként ilyentájban mindig.
A kedd ugyanis nálunk mindig a zeneovi napja, legalábbis tavaly október 1-től mindig. Ilyenkor Tóbit puccba vágom, bepakolom a furulyáját és a váltócipőjét, és meg sem állunk Zuglóig, ahol a Kerekerdő Játszóházban várja már őt Marika néni és a Hangszervarázs Zeneovi Largo csoportjának minden kedves hároméves tagja! Három órakor bevágódtunk tehát az autóba, döngettünk egyet a nulláson, a szokásostól eltérően Tóbi nem aludt el (talán a reggeli extraszunyának hála), és nem kellett felrángatnom negyedórányi mélyalvás után (ez egy döbbenetesen hálátlan feladat, hát még ezután jókedvre deríteni és teljesítményre bírni!!). Mivel húsz perccel korábban érkeztünk, meg a nap is olyan szépen sütött, bevágtáztunk még a Pelikán cukiba is egy jókora fagyigombócot elnyaldosni. Miután ilyen jól beállítottuk a vércukorszintünket, meg sem álltunk a zeneoviig.
Egy gyors pisilés után kezdődhetett is a korai zenei fejlesztés. Hozzánk, szülőkig, akik szigorúan az ajtó előtt várakozhattunk, mindebből csak egy elég durva kakofónia jutott el, de Marika néni szerint csemetéink határozott fejlődést mutatnak. Némelyik dallam már-már felismerhető volt! A 45 perces hangzavar, más néven hallás- és ritmusérzék fejlesztés után ránk fért egy kis szabad játék, majd egy gyors kör a gyógyszertárban, fél hétkor pedig már szaladt is az ölembe Flórika, a kertkaput ügyesen kitaszajtva.
Két eléggé elcsigázott gyerekkel indultunk neki az esti menetrendnek, én a magam részéről egy pizza rendelésével erősítettem ma este az állóképességemet. Édesapa újfent távol van tőlünk, de legalább egy földrészen tartózkodik velünk. Negyed tízre csendesedett el teljesen a ház, ekkor én a konyhába osontam lábujjhegyen. Van ugyanis holnap egy küldetésem, erre kellett komolyabban rákészülnöm. Előttem áll még egy konyhai rendrakás (a teljesség igénye nélkül fogok hozzáfogni asszem), egy fogmosás (ezt szigorúan az előírás szerint) és egy álomba zuhanás (ezzel talán nem lesz gond). Várható a kisebbem többszöri ébredése, vacsorára gyakorlatilag semmit sem fogadott el. Reménykedjünk, hogy hamar visszaalszik majd! Az ölemben a fotelben (velem együtt) biztosan!
Na, hát kb. ilyen nálunk egy keddi nap, mínusz a betegség, plusz az ovi, plusz apa:-) Találkozzunk holnap is!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen