Ölelgetem, puszilgatom valamelyik este Tóbiást. Ilyeneket sugdosok a fülébe:
- Jaj, kisfiam, remélem, találsz majd valakit, aki így szeret téged mint én...jaj, vajon fogsz-e találni?
Tóbiás rögtön a segítségére siet a kétségbeesett anyjának:
- Anya! Majd olyan valakit keresek, aki úgy szeret engem, mint te Apát!
...
Tíz éve ismerem ezt a gyereket, mégis eláll a szavam ettől a botrányosan tiszta logikától! Egyszerűen imádom!
PS: Az pedig külön jól esik, hogy ezek szerint látványosan szeretem az apját!