Verbalitás

Két és fél év nagy különbség. Időben, térben egyaránt. Hát még a fiaim között. Hallgassátok csak:

Tóbiás: Anya, tudtad? Most nem tavasz van, hanem rügymozdító március!

Flóri történetet mesél: Apa Fofó Meme Auá Popó (vagyis apa elvitte a macskát az állatorvoshoz műtétre....)

Enyém, tiéd!

Nincs hely, nincs hely, nincs hely! Hát fújd a gyertyát gyorsan el és kívánj szépeket!!!! Boldog NEM születésnap...hú! De zavaros! Pedig én csak arra akarok utalni, hogy ma egy éves a blog!!! Éljen, éljen! De közben azt is meg akartam osztani veletek, hogy IMÁDOM azt a részt az Alíz Csodaországban című filmben, amikor 364 NEMszületésnapot ünnepelnek egyhuzamban...na, ne legyek már ennyire nyakatekert és körmönfont és egyáltalán. Hiszen láttunk már macskát mosoly nélkül....

Szóval ezt is megértük! Egy éve sikerült fenntartanom magamat meg a figyelmeteket. Azt nem állíthatom, hogy masszív olvasótáborom alakult ki, de azért a stabil olvasóim megvannak. Sőt! Múlt szombaton kedvenc blogként is hivatkoztak rám. Szóval már megérte!

Imádom magamat olvasni amúgy, tudtátok? Valójában semmi nem szórakoztat annyira, mint a saját soraim! Úgyhogy az imént újra átfutottam néhány bejegyzésemet, még a hőskorból. Mit is ígértem nektek és magamnak egy évvel ezelőtt? Lesz majd szó a fiaimról (volt!), az életmódváltásról (ez is sikeresen abszolválva a Nők Lapjának köszönhetően), és amit akkor még nem is tudtam (csak reméltem): elindultam az íróvá válás útján. Csak így tovább! Ja és még egy lényeges momentum: most is tele van csokinyuszival a titkos szekrény, ugyanúgy, mint egy éve, de most eszembe se jut megenni őket (palacsintával vártak este a fiaim!) És még mindig vállalhatatlan rendetlenségben tartom a hivatalos irataimat...bár az idevágó mappákat már régesrég megvettem.

De nézzünk a jövőbe! Mit ígérek a következő évre? Újabb ötven színvonalas posztot Tóbikáról, Flórikáról, múlt és jelen nagy tetteiről és írói kibontakozásomról, az első öt és még számtalan másik kilométer lefutásáról, a 40-42-es ruhatáram aktivizálásáról....

...és arról, hogy az élet SZÉP!!!!!!!!!!! (itt pont Törökben rovom a köröket)

Fun fearless female

A péntek nálunk mindig rohanós nap. Főleg, ha délután iskolába megyek. Mint az őrült, rohanok fél egykor Tóbikáért az oviba, egykor már a nulláson kell döngetnem, hogy kettőre beérjek. Így volt ez tegnap is. Gyerünk, gyerünk fiam, öltözzél, vedd le a benti cipődet, majd otthon mész el pisilni, anyádat hajtja a tudásszomj. A gyermek nagy elánnal készülődne, de csak toporog, csak mocorog, végül így szól: Anya, mondanom kell valamit. Jaj, kisfiam, fontos, sürgős, most? Igen! - hangzik a határozott felelet. Jó, de csak röviden. Leülünk, átkarol, majd a két kezébe veszi az arcomat. Boldog nőnapot Anya! - anya les, szipog, s ami a lényeg, hogy már egyáltalán nem siet. Drága Kisfiam! Hát te honnan tudsz ilyeneket? Kiket ünneplünk nőnapon? S nem késik a felelet: az asszonyokat és a hölgyeket! Te asszony vagy, mert neked van férjed!

I

Nem könnyű, de azért igyekszem!

Money can't buy

Basszus, állandóan magamról írok, pedig van nekem két elragadó fiam is. A nagyobbik valami eszement verbalitással rendelkezik, már most. Két dialógus a közelmúltból:

Tóbi: Anya, neked sok pénzed van? Mindent megvehetsz?
Anya: Nem, nem vehetek meg mindent. Egészséget és boldogságot például nem lehet pénzért venni.
Tóbi: Csak szeretetből?

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚristen!

De van tovább is:

Tóbi: Anya, tudtad, egyszer a földből el fog fogyni az olaj. És akkor minden autó állni fog.
Anya: Igen? És lesz olyan autó, ami tud majd menni?
Tóbi: Igen, az elektroautó!

Négy és fél éves a szentem...

Három éve már ennek, hogy ilyen kis szöszi volt...

Amikor a golyó

Lassan kezdek rábredni, apukám mibe őrült bele időnként. Többek között, persze. Abba, hogy ha ő valamit leírt (és nyilvan ő erről a valamiről ezerszázalékosan meg volt győződve), akkor azt százan százféleképpen értelmezték. Meg értékelték. Az egekbe magasztalák. Esetleg a sárba tiporták. Mert ez egy ilyen szakma. Már én is tudom, pedig hol vagyok én még a komoly művektől. De már házi feladatnak is sikerült olyan megosztót írnom, amivel egymásnak ugrasztottam a két kurzusvezetőmet. A feladat az volt, hogy írjunk egy jegyzetet max. 800 karakterben egy aktuális témáról. A leadási határidő febr. 20. volt, így én nem is írhattam másról, mint:

Nyelvtudás

Oroszul tudni kell. Vagy legalább angolul. Helyesen. De mit tehet a mai fiatal? A rendszerváltás kultuszminisztere a legnagyobb tetteként hangoztatja, hogy 1989-ben eltörölte a kötelező orosznyelv oktatást. Ezért mi, '80-asok már csak hírből ismerjük a cirill betűket. Meg a hírekből. Például a keddiekből, amikor egy alul(sem)öltözött hölgy próbálta hazatérésre biztatni Oroszország első emberét. Putin go at home! - sértette a fülét az angolt legalább alapszinten bíróknak. Bár a közelben állók inkább a meztelen domborulatok láttán hüledeztek. Még a készenléti rendőrök is megdermedtek. Egy percen keresztül ömlöttek a szitokszavak, mire képesek voltak határozott cselekedetre. Később kiderült: az aktivista Párizsból érkezett. Ott sosem volt kötelező az orosz nyelv. Úgy tűnik, az angol sem.

                                                                  ****************

Én természetesen minden olvasáskor elhűlök attól a zsenialitástól, amit sikerült belesűrítenem ebbe a néhány sorba. De nincs ezzel mindenki így:

"Alapvetően teljesítetted a feladatot: rövid vagy, tömör, egy logikára felhúzott… - mégis, nem érintettél meg. És nem azért, mert én nem figyeltem a Putyin-keddet, de nem mondtál ki semmi pluszt: plusz érzelmet, plusz véleményt vagy bármit."

Szinte már azon kapnám magam, hogy elgondolkozom, hogyan lehetett volna a fenti elvárásoknak megfelelni. De akkor gyorsan előhúzom a másik ítéletet:

"Ritkán ellentétes a véleményünk, de most határozottan az: nekem nagyon tetszett - éppen a fanyar, intellektuális humora miatt. Tökéletes ÉS glossza stílusában íródott - és hogyne lenne benne vélemény! (Nekem még a cím is tetszik, ebben a kontextusban ez is fanyar, ironikus.)"

Na most akkor fasza gyerek vagyok vagy fasza gyerek vagyok?? 

Vagy ahogy már Ümit barátom is megmondta: you can not be everybody's Darling!!!!