Amikor a golyó

Lassan kezdek rábredni, apukám mibe őrült bele időnként. Többek között, persze. Abba, hogy ha ő valamit leírt (és nyilvan ő erről a valamiről ezerszázalékosan meg volt győződve), akkor azt százan százféleképpen értelmezték. Meg értékelték. Az egekbe magasztalák. Esetleg a sárba tiporták. Mert ez egy ilyen szakma. Már én is tudom, pedig hol vagyok én még a komoly művektől. De már házi feladatnak is sikerült olyan megosztót írnom, amivel egymásnak ugrasztottam a két kurzusvezetőmet. A feladat az volt, hogy írjunk egy jegyzetet max. 800 karakterben egy aktuális témáról. A leadási határidő febr. 20. volt, így én nem is írhattam másról, mint:

Nyelvtudás

Oroszul tudni kell. Vagy legalább angolul. Helyesen. De mit tehet a mai fiatal? A rendszerváltás kultuszminisztere a legnagyobb tetteként hangoztatja, hogy 1989-ben eltörölte a kötelező orosznyelv oktatást. Ezért mi, '80-asok már csak hírből ismerjük a cirill betűket. Meg a hírekből. Például a keddiekből, amikor egy alul(sem)öltözött hölgy próbálta hazatérésre biztatni Oroszország első emberét. Putin go at home! - sértette a fülét az angolt legalább alapszinten bíróknak. Bár a közelben állók inkább a meztelen domborulatok láttán hüledeztek. Még a készenléti rendőrök is megdermedtek. Egy percen keresztül ömlöttek a szitokszavak, mire képesek voltak határozott cselekedetre. Később kiderült: az aktivista Párizsból érkezett. Ott sosem volt kötelező az orosz nyelv. Úgy tűnik, az angol sem.

                                                                  ****************

Én természetesen minden olvasáskor elhűlök attól a zsenialitástól, amit sikerült belesűrítenem ebbe a néhány sorba. De nincs ezzel mindenki így:

"Alapvetően teljesítetted a feladatot: rövid vagy, tömör, egy logikára felhúzott… - mégis, nem érintettél meg. És nem azért, mert én nem figyeltem a Putyin-keddet, de nem mondtál ki semmi pluszt: plusz érzelmet, plusz véleményt vagy bármit."

Szinte már azon kapnám magam, hogy elgondolkozom, hogyan lehetett volna a fenti elvárásoknak megfelelni. De akkor gyorsan előhúzom a másik ítéletet:

"Ritkán ellentétes a véleményünk, de most határozottan az: nekem nagyon tetszett - éppen a fanyar, intellektuális humora miatt. Tökéletes ÉS glossza stílusában íródott - és hogyne lenne benne vélemény! (Nekem még a cím is tetszik, ebben a kontextusban ez is fanyar, ironikus.)"

Na most akkor fasza gyerek vagyok vagy fasza gyerek vagyok?? 

Vagy ahogy már Ümit barátom is megmondta: you can not be everybody's Darling!!!!