- hétfőn súlyzós edzés a helyi izompotentátok között, Benjamin felügyeletével (csak az első három alkalommal, utána egyedül, de bármikor kérhetek tanácsot tőle)
- kedden reggel futás
- szerdán délelőtt jóga
- csütörtök reggel futás
- pénteken súlyzós edzés
- szombaton futás
- vasárnap következik a jól megérdemelt PIHENÉS!
Ja, és ehhez jön, hogy biciklivel járok mindenhova, amikor és ahova lehet, s erre bíztatom a fiaimat is reggelente! Amire nem számítottam: empirikus alapon rájöttem, hogy óriási öröm hajnali fél hatkor elkerekezni az usziba és róni faltól-falig a hosszokat...szóval majd ezt is be kell iktatnom a jövőben, olyan heti-kétheti rendszerességgel.
Tehát a lendület megvan! Külön öröm, hogy ha tekerés-futás-jógaszőnyeg himbálás közben összefutok valamelyik utcabelivel: hadd terjedjen csak el a jónép között, mennyire sportos vagyok!!! A low-carb étkezés továbbra is nagy kedvencem, a családtagjaim már a szemület sem rebbentik, hogy nekem a köretemet mindig külön kell készíteni (persze ők is megkóstolhatnák, ha akarnák).
Jó, de hol a probléma? Mert a fentiek már egy olyannyira tökéletes napirendre vallanak, hogy szinte hányingert kapok tőlük én magam is. A probléma az a millió kiló édesség, ami még Tóbi születésnapi bulijából maradt meg, és szégyen, nem szégyen, bevallom, én magam vásároltam be őket (ilyen-olyan játékokhoz kapcsolódóan, persze). Naná, hogy nem fogyott el mind. Se a mini négercsók (háromféle csokibevonattal!), se a családi csomag Smarties, se a csokigolyós Milka. És valahogy ma eszembe jutottak, ők, mind, egyszerre. Önmegtartóztatás, önuralom? Volt, nincs. És higgyétek el, arra a pusztításra, amit ma végeztem a soraik között, még a reggeli hat kilométernyi futás sem jogosított fel. Dehogyis. Na, tanulság: még héthónapnyi életmódváltás után sem vagyok biztonságban önmagamtól, édességet egyszerűen nem szabad itthon tartalékolnom, pláne nem ipari mennyiségben! Nyugi, a mályvacukros zacskót nem téptem fel...azt tényleg csak végszükség esetén! Pont ahogy a marcipánmasszát!
Mindenkinek nyugodalmas jó éjszakát kívánok, nekem a cukorsokktól rémámaim lesznek, dehát megérdemlem.
Mert megérdemlem!!!
