Ma például megtudtam, milyen érzés négy nagyon kis korú kiskorúra vigyázni.
Néééégy??? Nem azt mondtad, hogy idén maximum három gyereket vállalsz?
De.
Csak már megint túl rendes voltam erre a világra. Történt ugyanis, hogy az egyik közeli Tagesmutter beteg lett és SOS helyettest kerestek neki erre a hétre, azaz annak az egy gyereknek, aki éppen nála leledzik. Na én lettem az a bizonyos helyettes. Ő meg a negyedik gyerek nálam.
A mai napot három fő két éves kislánnyal és egy másfél éves kisfiúval abszolváltam.
Aki úgy tippel, hogy már maga az anorákba rázásuk egy borzasztóan izzasztó művelet volt...az nem is tippelt annyira mellé! Veszettül verejtékezett a homlokom! Hát még a kicsi kocsit tolni hegyen-völgyön át, négy gyerekkel megpakolva! Arra viszont kifejezetten kérlek benneteket, ne firtassátok, hány pelenkát pakol tele négy gyerek, azt meg főleg ne, hogy mivel! Legyen elég annyi, hogy kukabővítést fontolgatok.
Na, szerintem minden okom megvan rá, hogy most rettentő fáradt legyek és eltegyem magam holnapra.
Csak akartam mondani, hogy élek.
Pedig itt minden nap apokalipszis van.
Eskü!
