Donnerstag, 31. Dezember 2020

2019

35 perc múlva itt van 2021 és neked most van érkezésed 2019-ről írkálni? Nooormális? Ja, igen. Mert 2021. január 4-től öt azaz 5 gyerek fog járni a családi napközimbe. Öt gyerek, huh, ilyen még nem volt a bölcsim történelmében! Öt gyerek, aki mind 2019-ben született. Azt mondják az okosok, a gyerekek az első és a második születésnapjuk között a legfárasztóbbak. És akkor ezt most szorozd meg öttel! 

Figyeljetek csak, bemutatom őket:

2019. februárban született C., a legcserfesebb, legvidámabb csajszi, akit valaha is ismertem (persze magamon kívül). Közel két éves, nálunk ő a rangidős. Nagyon sok területen önálló, az akaratérvényesítő erejéről pedig mindent elmond, hogy van egy három és fél évvel idősebb nővére... Rengeteget segít nekem a többi gyerek körül, de imád parancsolgatni is...ami azért nem annyira egyszerű. Persze ezzel együtt imádom!

2019. júniusban született L., akinél nagyobb mozgásigénye csak egyetlen egy embernek van a világon (és óriási szerencséje a kiscsajnak, hogy én vagyok az az ember). Ő is dumál már sokat, segít is, amiben kell, de csendben maga elé meredni...na azt már nem! És ha kell neki valami...az bizony azonnal kell, különben kő kövön nem marad! Viszont ha megkapja, amit akar, akkor egy cukifalat!

2019. augusztusban született L., ezt a kislányt még nem annyira ismerem, januárban kezdjük a beszoktatást. Annyit már leszűrtem a néhány ismerkedős játszadozás alatt, hogy a mozgás az erőssége, nem a beszéd, és az akarata legalább olyan acélos, a frusztrációs küszöbe pedig legalább olyan alacsony mint a júniusi L.-nek. Lesz itt még versenysikítás némely játékért bőven!

2019. szeptemberben született L., a két lábon járó mediterrán vonzerő, akinek ne is próbálj ellenállni. Dumában felülmúlja az összes kollégát, az egyensúlyérzéke viszont időnként még cserben hagyja. Ő tanít engem olaszul, én meg őt magyarul! A fiaim legeslegnagyobb spanja! Imádja az almát, egészen kifinomult technikával szecskázza apró darabokra a gerezdeket majd terít be egy valószínűtlenül hatalmas felületet az etetőszéke körül a ragacsos péppel...de neki még ezt is megbocsátom!

2019. decemberben született G., a zseni kisfiú, akinek a kognitív képességei előtt már meg kellett hajolnom párszor...pedig ismertek, nem vagyok nyeretlen kétéves a témában. Ő most tanult meg ebben a hónapban járni, dumában pedig az augusztusi kollégához kezd felkapaszkodni. És ha rád mosolyog...akkor már nem létezik a fejedben az a szó, hogy nem.

Na, szóval ők azok. A kollégáim, főnökeim, beosztottaim, lelki társaim, legjobb haverjaim, életem értelmei. Szóval értitek. S hogyan megyünk egymás agyára 2021-ben? Hamarosan beszámolok! Csak éljem túl az első munkanapot:-)

We will, we will ROCK YOU!



Az akarat diadala

Nincs új a nap alatt. Már volt ilyen című poszt...és ahogy magamat ismerem, még lesz is! Talán nem pont ebben a témában, csak...no, de lássuk, miről is van szó!

A 2020-as évet szokás horrorévként definiálni. Most nem leszek népszerű, de nekem életem egyik legjobb, ha nem a legjobb éve volt. Pedig elég nehezen indult (egészen pontosan én magam voltam nagyon nehéz).

Igazából a 2019-es karácsonyt rontották el külső tényezők, amennyire csak egy karácsonyt el lehet rontani. Nem részletezném most, ki miben hibázott. Legyen elég annyi, hogy én is, nagyon sok mindenben. Lényeg a lényeg, hogy a december 27-e ebédidő egy nem is olyan távoli kínai étteremben talált. Aki úgy tippelt, hogy a karácsonyi ünnepi zabamaraton után élő ember nem volt képes (rajtam kívül) kínait lapátolni magába...nos, annak így legyen ötöse a lottón! Egyszál magamban terpeszkedtem a jobb napokat soha nem látott, ellenben rettenetesen lepukkant büfében. Ez olyannyira igaz, hogy egy kb. 20 perces intervallumra még maga a séf is rám hagyta az egész kócerájt, hogy elintézze a nagybevásárlást a szomszédos Penny-ben. A Penny-ben, ahol én is bonyolítottam kajálás után egy nagyobb tételű csokoládébeszerzést, csupán egy közepes méretű hátizsákot töltöttem meg a barna arannyal...és közben rettenetesen sajnáltam magam.

Na de Terike! És hol marad a jellemfejlődés? Mitől lett annyira jó év a 2020-as?

Hát gyermekeim, egységben az erő. Egészen pontosan az történt, hogy Timi barátnőm év végén meglepett egy repülőjeggyel...egy titkos úticélra! 2020 június 10-re kellett magunkat tehát tökéletes formába hoznunk...s mivel nem akarta elszólni magát, hogy mi is az a titkos úticél, lett egy kódneve a projektünknek: FIT FOR BUCHAREST! Eltaláltátok, Bukarestbe a világ minden kincséért sem szeretnék eljutni és ezt Timi is tudja...szóval ez a név csak álca! Álca!

Na, aki most azt hiszi, hogy a két barátnő mindent vagy semmit alapon és még egyszer, de most már tényleg utoljára közös életmódváltásra adta a fejét...az nagyon is jól hiszi! És akkor most innen zanzásítva, mert elbeszélés formájában sose lesz vége:

Milyen elveket követünk?

Kevesebb evés, több sport!

Valami újdonság?

Minden egyes este beszámolunk egymásnak a napunkról cseten, címszavakban, különös tekintettel a büszkeségekre és a kihívásokra. Dokumentáljuk tehát a változást! Akkor is, ha aznap halomra zabáltuk a mézes krémest és fel se keltünk a kanapéról. De dokumentáljuk, és ez a lényeg!

Volt valami konkrét célkitűzésünk?

Igen. Az, hogy június 10-én a frankfurti reptéren nem ismerjük majd meg egymást. Valamint az, hogy Bukarestben nagyon fitten fogunk várost nézni négy napon át. Tehát kevésbé volt cél az esztétikum mint a kondíció!

Hogy néztünk ki idén januárban?

Hogy néztünk ki idén júliusban?

Ez számokban mit jelent?

Kb. kilenc hónap leforgása alatt 53 azaz ötvenhárom kilót fogytunk ketten összesen! 

Egyenként?

Timi 22 kilót fogyott, én 31 kilót fogytam.

Mit sportoltok?

Timi rászokott a napi sétára (jellemzően tavak körül, időnként halőrökkel társalog, hogy magánterületen is sétálhasson), illetve súlyzós gyakorlatokat végez a netről otthon. 

Én nagy ellipszis tréner hívő vagyok, be is újítottam egyet idén, mert a régi feladta a harcot. Júniusban tértem át a futásra, augusztusban rengeteget úsztam is a helyi strandon. Mostanra eljutottam oda, hogy minden másnap futok 10-12 kilométert, heti egyszer pedig jógázok.

Mit ill. hogy esztek?

Mindketten rákaptunk az intermittent fasting-ra, ill. kerüljük a cukros-lisztes ételeket, amennyire csak tudjuk.

Mi az, ami még különösen sokat segített?

A napi szintű önfotografálás (aka tükörszelfi). Óriási motivációs ereje van!

És akkor voltatok idén fitten-frissen Bukarestben?

Nem. És máshol sem. De nem adjuk fel. Eltoltuk a szupertitkos utazást jövő júniusra!

Mi volt az egész életmódváltósdi csúcspontja?

Amikor találkoztunk nyáron Magyarországon és háromszor (azaz háromszor!) körbe sétáltuk a Csömöri tavat, a délutáni rekkenő hőségben, 35 fokban!

A karácsonyi időszakban hány kilót sikerült magatokra szedni újra?

Pont annyit, hogy 2021. január 1-jén még rám jöjjön az L-es téli futónadrágom...amúgy pedig kiadhassuk a jelszót: FIT FOR BUCHAREST (de most már tényleg!)

Valami tanulság így a végére?

Ne elégedj meg azzal, ami vagy. Törekedj arra, ami lehetnél!

Valami kevésbé pátoszosabb?

Sokkal jobban esik a csoki, ha evés előtt futottál egy jót!









Dienstag, 1. Dezember 2020

Tagesmutter időutazik

Ha még egyszer átélhetnéd életed valamelyik pillanatát, melyik lenne az? Amennyiben azt a pillanatot szeretnéd átélni, amikor a gyereked megtette az első lépéseit...akkor van egy jó hírem! Tagesmutterként még ez az időutazás is lehetséges! 

Egészen hihetetlen érzés ez, még így, pótanya-pótgyerek viszonylatban is!

G. 10 hónaposan került hozzám októberben. A mászás már nagyon jól ment neki, szédületes sebességgel száguldozott ide-oda a lakásban. A bútorok mentén gyalogolt is elég sokat, néha meg csak úgy ácsorgott, kapaszkodni is el-elfelejtett pár pillanat erejéig. Ma pedig tett három lépést! Méghozzá a bébikonyhától hozzám! Énhozzám! Egészen pontosan nevetve ugrott a nyakamba a mutatvány végén! Annyira meglepődtem, szerintem még levegőt venni is elfelejtettem...picit olyan volt, mintha egy álomban történt volna mindez...

Tóbi anno 2011. október 11-én (13 és fél hónaposan) tette meg az első lépéseit. Játék közben döntött úgy, hogy kell neki az apja régi helikoptere, ami épp az én kezemben volt...szóval ő is felém lépkedett!

Flóri anno 2013. december 25-én (10 hónaposan) indult el az apjához...Pécelen, a kandalló előtt...

...most pedig ez! Csodálatos érzés! Ráadásul majdnem ugyanolyan büszke vagyok, mint a saját gyerekeimre. Nyugi! Csak majdnem:-)


PS: És aki úgy tippelt, hogy a fenti dátumokat séróból bazseváltam...az nem tippelt rosszul!