Ha még egyszer átélhetnéd életed valamelyik pillanatát, melyik lenne az? Amennyiben azt a pillanatot szeretnéd átélni, amikor a gyereked megtette az első lépéseit...akkor van egy jó hírem! Tagesmutterként még ez az időutazás is lehetséges!
Egészen hihetetlen érzés ez, még így, pótanya-pótgyerek viszonylatban is!
G. 10 hónaposan került hozzám októberben. A mászás már nagyon jól ment neki, szédületes sebességgel száguldozott ide-oda a lakásban. A bútorok mentén gyalogolt is elég sokat, néha meg csak úgy ácsorgott, kapaszkodni is el-elfelejtett pár pillanat erejéig. Ma pedig tett három lépést! Méghozzá a bébikonyhától hozzám! Énhozzám! Egészen pontosan nevetve ugrott a nyakamba a mutatvány végén! Annyira meglepődtem, szerintem még levegőt venni is elfelejtettem...picit olyan volt, mintha egy álomban történt volna mindez...
Tóbi anno 2011. október 11-én (13 és fél hónaposan) tette meg az első lépéseit. Játék közben döntött úgy, hogy kell neki az apja régi helikoptere, ami épp az én kezemben volt...szóval ő is felém lépkedett!
Flóri anno 2013. december 25-én (10 hónaposan) indult el az apjához...Pécelen, a kandalló előtt...
...most pedig ez! Csodálatos érzés! Ráadásul majdnem ugyanolyan büszke vagyok, mint a saját gyerekeimre. Nyugi! Csak majdnem:-)
PS: És aki úgy tippelt, hogy a fenti dátumokat séróból bazseváltam...az nem tippelt rosszul!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen