Flórián 120

Ja, semmi, csak már megint eltelt két év a legutóbbi szülinapi poszt óta. A vicc az, hogy Flórián kb. semmit, de semmit nem változott. Szinte szó szerint leírhatnám ugyanazt. Na! De komolyan? Komolyan. Pl. tökre stimmel az, hogy nemrég volt egy online meetingem az osztályfönökével, aki olyan dicsimnuszt zengett a fiamról harminc percen keresztül, hogy még én jöttem zavarba (pedig nem vagyok nyeretlen kétéves a témában, hiszen ismertek). Továbbra is igaz, hogy óriási harmónia ÉS óriási feszültség uralkodik közte és a testvére között. Senkivel, de senkivel nem tudnak úgy röhögni ÉS úgy ordítozni, mint egymással. Ami változás 2021-hez képest, az a számítógépes játékok vitathatatlan és könyörtelen térnyerése, minden ellenkezö szándékom ellenére. A téma egy külön posztot érdemel, most legyen elég annyi, hogy Flórián olthatatlan szerelmet táplál mindenféle digitális eszköz és szabadidös tevékenység iránt, és ennek kizárólag a szülei józan esze és szigora tud (vagy nem tud, az attól függ, hogy mennyire szépen kéri, és általában nagyon, de nagyon szépen kéri) bármiféle gátat szabni. Azt személyes sikerélménynek könyvelem el a témában, hogy Flórika az egyetlen gyerek a negyedik osztályban (az évfolyamon? az egész általános iskolában?), akinek nincsen okostelefonja. Szóval 1:0 a javamra...egyelöre. Flórián egy borzalmasan okos gyerek, akinek úgy vág az esze, mint a borotva, mindenféle társasjátékban agyonver bennünket a legkisebb eröfeszítés nélkül. Az általános müveltsége sokat fejlödött az elmúlt két évben, erre föként akkor csodálkozok rá, amikor ország-városozunk. Természetesen abban is ö a leggyorsabb és a legeszesebb. Egészen elképesztö, mennyire nem gondolja túl a dolgokat, és pont ezzel elöz meg mindenkit (a testvérét is, van is ebböl feszültség elég). Hadd írjam le a kedvenc példámat, nemrég történt. J betüvel kellett írni szavakat, és volt egy olyan kategória, hogy egy szó, ami ung-ra végzödik (nem, azaz nem csak a hagyományos kategóriákkal játszunk). A született németek, no meg a nyomorult, aki csak tanulta ezt a nyelvet, szóval mi mindannyian elkezdtünk olyan fönevek után kutatni, amelyek j-vel kezdödnek és ung-ra végzödnek. Jó esetben találtunk, rossz esetben csak pislogtunk. Flórika már rég karba tett kézzel ült a kezén, és nagy kegyesen adott nekünk még egy percet pluszban. Persze, hogy megint ö kapta a legtöbb pontot. Ja, és, hogy mi volt az a zseniális, egyszerü, de nagyszerü megoldás? JUNG. Ennyi. Ezt nem is szeretném többet magyarázni. Az sem változott, hogy fantasztikus érzékkel és érzékenységgel tud bánni a kicsikkel a családi napközimben. Akik persze imádják. A társadalomnak azt kívánom, hogy Tagesvater legyen belöle! Szóval business as usual 2023-ban is. Nagyon, de nagyon irigyelném azt az anyukát, akinek Flórián lenne a fia. Így csak magamat irigyelhetem. Viszont magamat legalább rettenetesen. P.S.: Az egyik olvasóm kifejezetten kérte, osszak már meg egy-két iskolai sztorit Flóriánról, hogy ugyan miben áll az ö nagyszerüsége. Akkor lássuk. Csapatmunka. Rendszeresen kell a gyerekeknek 3-4 fös csoportokba verödve plakátot barkácsolni majd annak segítségével bemutatni egy bizonyos témát a legkülönbözöbb tantárgyakból. Rendszerint Flórika ezeknek a csapatoknak a vezetöje, a plakátok fötervezöje és kivitelezöje, nem egyszer éppen a mi ebédlöasztalunknál. Ügyesen, fegyelmezetten, önállóan és hatékonyan dolgoznak. Persze, mert a jó munkáert cserébe Playstation-idö jár... de akkor is! Nagy dolog ez egy maroknyi tízévestöl, fiúktól meg pláne. Nekem az a kedvenc részem, amikor Flórika kiosztja a feladatokat, hogy melyik gyerek melyik szöveget adja elö. Hallom, hogy az egyik gyereknek csak egy mondatot oszt ki. Utólag kérdezem, miért? A világ legtermészetesebb hangján közli: "Anya, neki tanulási nehézségei vannak, az az egy mondat is nagy dolog neki. Viszont ö tud a legszebben a rajzolni, szóval minden rajzolós feladatot rábíztam, hadd legyen sikerélménye!" Ugyanígy fejben tartja, melyik osztálytársa tojásallergiás (és a karácsonyi ünnepségre külön sütit visz neki), melyik gyerek szülei nem beszélnek németül és kinek az apukája utazott el több hónapra külföldre. Mindenkire figyel és mindent fejben tart. Nagyon büszke vagyok rá.