Flórián 96

Hónapos, úgy értem. Vagyis nyolc éves lett a kisebbikem a napokban. Elég durva ebbe belegondolni. Immáron 2920 napja nyomom a kétgyerekes fiús anya üzemmódot. És van rá egy nagyobb összegem, hogy még legalább 2920 eseménydús nap áll előttem, előttünk.

No, de ne vesszünk el a részletekben, sem az önsajnálatban! Lássuk, milyen is anya szeme fénye.

Fogalmam sincs, hány kiló, hány centi, ebben a korban már nem tartanak ilyen méretkezős szeánszokat a gyerekorvosnál. Akihez amúgy sem járunk egyáltalán. Már legalább egy éve semmilyen apropó  nem adódott a látogatásra. Hála Istennek! Flórikám olyan egészséges mint a makk! Amúgy ez Tóbira is igaz szerencsére..ha egyszer nagyon zavarba akarsz hozni, kérdezd meg, hol a lázmérő...a lázcsillapító pedig tuti, hogy lejárt és már megint dobhatom ki bontatlanul. Hja kérem, vannak itt luxusproblémák bőven!

Szóval azt már tudjuk róla, hogy vasból van a szervezete...de mit érdemes még elmondani róla?

Flórián pontosan az az ember, aki én egész életemben lenni akartam. Nem fogadja el azt a választ, hogy NEM, viszont ő bármikor tud neked NEMet mondani. Ez szerintem kb. a legértékesebb képesség, amit egy ember csak birtokolhat. Mindent elér az életben. Mondom MINDENT! És olyan lehengerlő a személyisége, hogy képtelenség rá haragudni...úgy egy másodpercnél tovább, úgy értem.

Hihetetlenül becsvágyó ráadásul. Borzalmas fontos számára, hogy ő legyen a legjobb, legerősebb, legelső...viszont (látszólag legalábbis) gond nélkül viseli, ha nem jön össze neki az első helyezés. Gyerünk, rövid az élet, menjünk tovább! Kiegyensúlyozott, boldog gyerek, aki nem akad fenn apróságokon.

Végtelenül cél- és öntudatos, olyan magabiztosan mozog az élet kis és nagy útvesztőiben, hogy még nekem is eláll a szavam időnként...nekem, aki már nyolc éve és kilenc hónapja ismerem!

Nézem, nézem és nem hiszem el. Ez a fantasztikus lény az én egyik sejtemből fejlődött ki? Frankón? A csodálatom és imádatom soha nem látott méreteket ölt mostanában. A szülinapi fotóját például kitettem a telóm háttérképének...és időnként azon kapom magam, hogy könnyes szemmel bámulom percekig...annyira lehetetlen vele betelni. Főleg, mióta a corona (és a fodrász zárlat) miatt megnőtt az üstöke és bele lehet túrni...egyszerűen elragadó!

Szerintem nem nekem kéne írni ezt a posztot, mert most színtiszta ömlengést öntök rátok. Dehát az én blogom, azt írok, amit akarok. Ti meg csak győzzétek olvasni!

Flórián legalább annyira kettős személyiség, mint én vagyok. Imád társaságban lenni, fantasztikusan feloldódik más gyerekek (akár kisebbek, akár nagyobbak) között. Végtelenül együttműködő, imádja megosztani a többiekkel a saját ötleteit, de bármikor hajlandó kompromisszumra egy jó kis móka érdekében. Ha viszont úgy adódik, a saját társasága is nagyon leköti, ilyenkor színez, legót épít, rajzol, vagy csak simán tologatja a kis játékait és történeteket talál ki.

Flórián karácsony óta büszke tablet-tulajdonos, ez főként a home schooling miatt alakult így. Persze, azért néhány játék is van a gépén, némelyiket boszorkányos ügyességgel csapatja, rugózik a szemem a trükkjeitől. Imád a játék világáról mesélni, én pedig szájtátva hallgatom, akár másfél órán keresztül. Ez kb. olyan Stockholm-szindróma nálam, mint amikor Tóbi a modellvasútról lelkendezik. Egyszerűen imádom nézni, milyen fantasztikusan csillog a fiam szeme, amikor valami iránt lelkesedik (még akkor is, ha maga a lelkesedés tárgya már nem is állhatna tőlem távolabb).

Flórián fantasztikus érző lény, aki imád és tud is nekem segíteni a munkámban, lenyűgöző érzéke van a kicsikhez, akik természetesen oda vannak érte. Nem is tudják, mekkora szerencséjük van, hogy időnként játszik velük egy ilyen rátermett pótnagytesó.

Flórika kapcsolata a testvérével nem éppen felhőtlen, rettenetesen össze tudnak veszni, napjában többször is. De ez főleg nekem szól. Anya, figyelj rám, ránk! Még annál is jobban, mint egyébként szoktál. Amúgy nagyon nagy köztük az összhang, a fürdőkádban például egy órán keresztül képesek pancsolni a gumiállataikkal a mai napig.

Flórián továbbra is az osztálya kimagasló tanulója, mind a szorgalma, mind pedig a magatartása példás. Épp a napokban volt egy elbeszélgetésünk az osztályfőnökével online, a tanárúr csakis szuperlatívuszokban tudott róla beszélni. Naná, az én fiam!!!!

Isten éltessen drága kisfiam még nagyon, de nagyon sokáig!!!!!