Gábor, ugye, hallasz?
Szia! Teri vagyok! Igen, az a Teri! Tudod, még régről! Nagyon régről úgy értem. Tizennyolc évvel ezelőtt történt mindaz, amit most el akarok mesélni Neked. Igen, a tizennyolcadik születésnapomról van szó. Annyira emblematikus ez a nap az életemben, mi pedig tényleg meg is adtuk a módját. Millió dolog történt velünk aznap! Félelmetes, mennyi mindenre emlékszem, figyelj csak!
Kezdjük ott, hogy kijöttél értem Pécelre kocsival.Valahogy a kispolski van előttem, amit feltehetően anyukámtól kértél kölcsön előzőleg...vagy mégis a kadett volt a te anyukádtól? Emlékszel? Amikor egyszer az utóbbit jogtalanul eltulajdonítottad otthonról és a te anyukád tajtékozva hívta az én anyukámat és az én anyukámnak lövése se volt róla, mi az a kadett? Hah, régi
szép idők!
Na, de a lényeg az, hogy moziba vittél engem, mert vasárnap úgy illik a mi civilizációnkban. Méghozzá a Corvin moziba, a Korda (azaz a legnagyobb és legdíszesebb) terembe, hiszen itt adták aznap délelőtt a teltházas Titanic-ot (angolul Tájtánik, tudtad?). Azt hiszem, én választottam a filmet, de inkább poénból, mintsem romantikus-összebújós célzattal. Nem is nagyon lehettem kíváncsi a háromórás opuszra, hiszen iszonyú mennyiségű kólát küldtem befele és ennek megfelelő rendszerességgel állítottam fel mindenkit a sorban mellettünk. A végén még körbekiabáltam a teremben, hogy "ez a fickó pontosan annyi év múlva fog Oscar-díjat kapni, mint amennyi éves én ma vagyok!" aztán már robogtunk is a következő úticélunk felé. Ja, nem! Még előtte odaadtad az ajándékod: egy csomag csokis nápolyit, amit bevallásod szerint a benzinkúton vettél aznap reggel...és hadd mondjam el utólag, hogy ha már mindenképpen nápolyi akkor inkább citromosat vegyél, mert azt legalább szeretem. Na mindegy.
Mivel gyönyörű meleg, napos idő volt, meg sem álltunk egészen Hűvösvölgyig, amely helyszínnel valami hamis nosztalgia kötött össze bennünket, szerintem azt hittük, ott még a mi szerelmünk is újra fellángolhat...a régi szép (három évvel korábbi) emlékek tekintetében legalábbis. Ettünk gyorsan egy hamburgert, én persze jól le is ettem magam. Ezután következett a séta kéz a kézben, majd pedig valami olyasmit tettünk, amit épeszű ember nem tesz egy frekventált kirándulóhelyen vasárnap délben május végén napsütésben, dehát hol voltunk mi az épeszűségtől, tizennyolc éves lettem ippeg vagy mi a szösz. Levezetésképpen te kitaláltad, hogy levezetsz Etyekre (ami szerinted 15 percre van Csillaghegytől, és amikor ezt egyszer ecsetelted, apukámat úgy felidegesítetted, hogy majdnem kivágott az autóból, csak úgy mondom, persze, nem tudhatta szegény, hogy te a 2020 körül épülő körgyűrűre gondolsz, azon lehet, hogy 15 perc). Etyekre, ahol akkoriban valami különös megfontolásból vettek a szüleid valamiféle telket és már a tervek is megvoltak, hol lesz a mi nászágyunk...valahol ott a Korda stúdió közelében, ami akkoriban még szintén csak papíron létezett...s ahol azóta már Matt Damon is sétált a Marson...ez tényleg megvalósult a mi nászágyunkkal ellentétben.
Na, a kellemes kocsikázást követően irány Csillaghegy, lehet, hogy 15 perc volt tényleg, én nem mértem az időt, nem is volt nálam óra szerintem. Nálatok elég izgi volt, mert kiderült, hogy anyukád ünnepi ebéddel várt, már úgy kb. órák óta, csak te ezt elfelejtetted mondani, és persze közben minden kihűlt. Azért a puding úgy is finom volt, meg a rántott hús is, arra emlékszem. Ja, meg telefonált anyukám, hogy ha egy óra leforgása alatt képesek vagyunk kiérni Pécelre (hogyne, ha Etyek 15 perc, ez is bőven menni fog...pedig arra még szintén nem volt körgyűrű!), akkor kapjuk össze magunkat, mert igaz, hogy az első fordulóban nem szavazhattam, de a másodikra végre nagykorú lettem, szóval gyerünk, előre Horn Gyuláért! Éltünk is a lehetőséggel, de még előtte Te is beugrottál a szavazófülkébe, röhögve ecsetelted, hogy neked Torgyán mindig is milyen szimpatikus volt...na akkor meg én vágtalak ki majdnem a kocsiból.
Pécelen én is voksoltam akire s amire kellett, nem kaptam elsőszavazóknak járó tollat (ez azóta is szívfájdalmam!), majd beköszöntünk a Kör utcába s újra irány Csillaghegy, olyan csillagtúra szerűen. Mondanom sem kell, eddigre te már használhatatlan állapotba kerültél, így újrázás helyett a tragikusan fiatalon elhunyt tesóddal néztem lent az exit pollokat a nappaliban és lehettem tanúja az első Orbán kormány alakulásának. Az én születésnapomon!! Az én szent 18. születésnapomon! Persze, akkor még fogalmunk sem volt róla, hogy ez csak az első kormánya és lesz majd második, harmadik és hát...ne legyenek illúzióink, ki tudja hanyadik (bár az Index szerint Gyurcsány valamire készül!!!!) Mint ahogy azt sem tudtuk, hogy ez az utolsó előtti este, amit életemben nálatok töltök (az utolsó május 31. volt)...de azért már lehetett sejteni.
Rólad egyetlenegy fényképem sincs. Tőled egyetlenegy tárgyi emléket őrizgetek. Állítólag Párizsból loptad nekem egy osztálykiránduláson:
Eléggé el nem ítélhető módon a fiaimat ezzel szoktattam szobatisztaságra. Mi úgy hívjuk, WC-tréning. De legalább a mai napig szem előtt van a fürdőszobában. Nem éltél hiába!
