Enyém, tiéd!

Nincs hely, nincs hely, nincs hely! Hát fújd a gyertyát gyorsan el és kívánj szépeket!!!! Boldog NEM születésnap...hú! De zavaros! Pedig én csak arra akarok utalni, hogy ma egy éves a blog!!! Éljen, éljen! De közben azt is meg akartam osztani veletek, hogy IMÁDOM azt a részt az Alíz Csodaországban című filmben, amikor 364 NEMszületésnapot ünnepelnek egyhuzamban...na, ne legyek már ennyire nyakatekert és körmönfont és egyáltalán. Hiszen láttunk már macskát mosoly nélkül....

Szóval ezt is megértük! Egy éve sikerült fenntartanom magamat meg a figyelmeteket. Azt nem állíthatom, hogy masszív olvasótáborom alakult ki, de azért a stabil olvasóim megvannak. Sőt! Múlt szombaton kedvenc blogként is hivatkoztak rám. Szóval már megérte!

Imádom magamat olvasni amúgy, tudtátok? Valójában semmi nem szórakoztat annyira, mint a saját soraim! Úgyhogy az imént újra átfutottam néhány bejegyzésemet, még a hőskorból. Mit is ígértem nektek és magamnak egy évvel ezelőtt? Lesz majd szó a fiaimról (volt!), az életmódváltásról (ez is sikeresen abszolválva a Nők Lapjának köszönhetően), és amit akkor még nem is tudtam (csak reméltem): elindultam az íróvá válás útján. Csak így tovább! Ja és még egy lényeges momentum: most is tele van csokinyuszival a titkos szekrény, ugyanúgy, mint egy éve, de most eszembe se jut megenni őket (palacsintával vártak este a fiaim!) És még mindig vállalhatatlan rendetlenségben tartom a hivatalos irataimat...bár az idevágó mappákat már régesrég megvettem.

De nézzünk a jövőbe! Mit ígérek a következő évre? Újabb ötven színvonalas posztot Tóbikáról, Flórikáról, múlt és jelen nagy tetteiről és írói kibontakozásomról, az első öt és még számtalan másik kilométer lefutásáról, a 40-42-es ruhatáram aktivizálásáról....

...és arról, hogy az élet SZÉP!!!!!!!!!!! (itt pont Törökben rovom a köröket)