Szerintem (mondom: SZERINTEM) a világ legnagyobb boldogsága az, amikor az egyik fiam az egyik karomban, a másik a másikban, együtt ülünk a félhomályos gyerekszobában a már említett nagyon nagy és nagyon kényelmes fotelben, s én a magyar irodalom (főként a költészet) gyöngyszemeit duruzsolva ringatom őket álomba. A repertoár Tóbi születése óta többé-kevésbé ugyanaz: kezdem egy kis Este jó-val (ahogy Vitai Ildikó énekli - ezt Boriska révén ismerem!), aztán jön a Hogy mehetnék én be hozzád? (ezt apukám énekelte nekünk iszonyú sokat), aztán jöhet egy kis Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, és, hogy az égitesteknél maradjunk, eléneklem még az "Este van már, csillag van égen" kezdetű nótát is. Szeretjük még a Láttam, láttam lappantyút Nemes Nagy Ágnestől és kihagyhatatlan Gazdag Erzsitől az Álmomban.
Aztán, amikor már igazán kezdenek álmosodni, akkor bepróbálkozok egy Alszik a szív-vel Radnótitól, de a csúcspont Arany Jánostól a Családi kör, annak is az a szakasza, hogy "a gyerek is álmos, egy már alszik éppen / félrebillent fejjel az anyja ölében". Ilyenkor ideális esetben már csak az ütemes szuszogásukat hallom. Még nagyon halkan elsuttogom azt is, hogy: "végül földre hintik a zizegő szalmát / s átveszi egy tücsök csendes birodalmát", de ekkorra már mindketten mély álomba merültek. Lassan én is félálomba szenderülök, de ha nem, akkor jöhet még egy Altató József Attilától (a Halász Judit féle dallammal énekelve), és csak azért, mert lassan aktuális, befejezésül Weöres Sándortól következik a Nyári este - Dolák-Saly Róbert zenéjére (amikor még nem volt Pandacsöki Boborján) ...a bim-bam-nál már én is alszom.
Minden gyermekes és a gyermekét még csak váró olvasómnak kívánok ilyen boldogságos altatást, legalább egyszer az életben! Nekem ez ma este már a második ilyen alkalom volt!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen