Szitáló esőt ígértek mára, de szerencsére ebből semmi sem lett! Flórikám a várakozásoknak megfelelően ma már nem lázasodott be, így én dél előtt nem sokkal útnak indultam. Egy jókora Dan Brown könyvvel a hónom alatt a SOTE Női Klinika felé vettem az irányt, hogy egy kis vígaszt nyújtsak az én drága barátnőmnek, akinek itt kell szanatóriumi körülmények között rápihennie a szülésre a következő napokban. A könyvet is neki szántam, egy kis izgalom gyanánt, ha már ráunt a női magazinokra. Pörgős olvasmányt kért, hát tessék, az A megtévesztés foka című remekművön aztán lehet rágni a körmöket.
Egy órás intenzív beszélgetés után búcsút intettem, s már rohantam is a következő talira, hogy megtekintsem egy másik barátnőm legeslegújabb szerzeményét, egy gyönyörű, napfényes és igazán vidám hangulatú lakást az Örs zöldövezeti részén. Sajnos az éttermi diskurzusról lemaradtam, ellenben még nekem is jutott kölyök pezsgő a rögtönzött bárpultnál! Persze, persze, a lakás is nagyon rendben volt, a csúcspontot nekem mégis az jelentette, amikor megmutogattuk egymásnak a csajokkal a géllakkos körmeinket. Csodás érzés, hogy már nekem sem kell rejtegetnem a kezemet! Ilyeténképpen alámerülve az ősi női energiákba, egy gyors puszi-puszi után haza vittem újdonsült lakástulajdonos barátnőmet ideiglenes lakhelyére, merthogy ez a lakás még berendezésre vár.
Egy gyors vásárlás követte mindezt a Lidl-ben, s végre már otthon is voltam szeretteim körében. A nagyobb fiúk épp a teraszt ( s saját lába ujjukat) hozták szalonképes állapotba a magasnyomású tisztítóval, a kisebbik durmolt édesdeden. A konyhába belépve már egyáltalán nem bántam, hogy lemaradtam az éttermi kosztról, férjecském egy nagyon pofás lasagne-t ütött össze a távollétemben ugyanis. Ettem-ittam, ébredező Florcsikámat dédelgettem, majd pedig kiadtam a jelszót: irány a cuki!
Ez nálunk standard program, van benne mozgás (Tóbi gurul a futóbiciklivel, én loholok utána, apa tolja a babakocsit, Flóri vadul mutogat mindenre, ami él és mozog), evés (fagyi fagyi és fagyi, a pisztácia kifogyott, csokoládé...de ezt már úgyis tudjátok!), hazafelé játszótér (a hintakosár még engem is elbír), árokban mászkálás (anya, egy vad denevért találtam!) és elmélkedés a felnőtt lét nehézségeiről, azaz: anya, te miért nem pisilhetsz az utcán?
Fél nyolc is elmúlt már mire hazaértünk. Egyre szebbek, hosszabbak, világosabbak az esték, a tavaszi szél virágillattól terhes (meg vizet is áraszt, ugye). Tóbi szerint egyenesen álomszépek a virágzó mózesbokrok. Nekem egyszerűen elemi igényem van rá, hogy minden lehetséges pillanatot a szabadban töltsünk. Mindig csodálkozok, hogy ilyentájban már mennyire néptelenek az utcák, s kb. minden második ablakban villódzik a televízió. Ha tudnák, hogy miről maradnak le!
Itthon nagy elánnal indult be az esti menetrend, jópár napja ez volt az első alkalom, hogy nem lázcsillapítóval ringattam Florimorit. Remélem, éjjel sem lesz rá szükség! Olvassatok rólunk holnap is!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen