Hétfőn heverünk

Bizony hevertünk, aztán jól el is késtünk az oviból. Ja, azt találtam ki, hogy indítok egy hétrészes sorozatot, amiben naponként leírom, hogyan is élünk mi!

Szóval ma egy cseppet elaludtunk, ludas volt ebben az is, hogy pont az éjjeliszekrényemen nem állítottam át az órát. Ebből eredően hét órakor azt hittem, hogy hét óra van, valójában pedig nyolc volt. Tudni kell, hogy én gyűlölök rohanva készülődni, valamint a gyerekeket abajgatni, hogy siessenek már. Inkább vállalom az óvónénik lesújtó pillantásait, de a reggel, na meg főleg a reggeli az legyen ráérős. Így is beértünk negyed tízre, szóval igazán nincs ok az aggodalomra. Holnap mondjuk jobban résen leszek, mert a kedd reggeli tornaóráról lemaradni vétek lenne!

Búcsút vettünk tehát Tóbikámtól, Flórikámmal a karomon hazafelé indultam, persze csak az autóig vittem a karomon. Hazaúton még beugrottunk a postára egy ajánlott levélért (a postára kötelező legalább egy - jó esetben ordító - gyereket vinni, sokkal gyorsabban sorra kerülsz. Ha teheted, vigyél kettőt, nálunk a nagyobbik feladata a polcok lepakolása!). Illetve még útbaejtettük Marika nénit, aki hobbiból varrogat, nekem is megfoldozgat ezt-azt, s most megint volt mit vinnem hozzá. Tíz óra is elmúlt már, mire hazaértünk. Beparkoltam, majd Flórit a kocsiból egyenesen a kertbe vittem, hadd legyünk egy kicsit a jólevegőn ebben a kissé korai nyárban. Némi homoklapátolás és freestyle kardozás után befelé vettük az irányt, ahol pici fiam jóízűen (és önállóan!) bekanalazott egy joghurtot. Ma úri dolgom volt amúgy, mert mind magamnak, mind Flórinak megvolt az ebédünk tegnapról, tehát felszabadult legalább egy órám. Volt tehát időm ágyat húzni, benyomni egy mosást, rendet rakni, valamint az ajánlott levél folyományaként telefonálgatni hivatalos ügyben. És ami a legfontosabb: volt legalább egy órám Florimorival intenzíven játszani, almagerezdeket tologatni és a végtelenségig kukucsolni a függöny mögül. Ez eléggé eseményszámba megy nálunk, hogy csak vele és csakis vele foglalkozom. Élveztük is nagyon mind a ketten.

Hamar elrepült a délelőtt, egy gyors ebéd(eltetés) után fél egykor már indultunk is az oviba Tóbiért. Hazafelé beugrottam a fiúkkal vásárolni, de gyorsan kellett őket tolnom a bevásárlókocsiban, mert Floró már majd elaludt (ezt onnan lehetett észrevenni, hogy nem akart kimászni:-) Hadd jegyezzem meg, hogy az én fiaimmal öröm a vásárlás, annyira édesen-aranyosan viselkednek, nem követelőznek, nem veszekednek, persze azt értékelik, ha nem töketlenkedek egy-egy polc előtt túl sokáig. Lista előnyben! Hazaértünkkor Tóbi a homokozó felé vette az irányt, én pedig a kisebbiket azonnal vízszintesbe tettem, úgy ájult be az ágyikójába őkegyelme. Na ekkor volt már háromnegyed kettő. Gyorsan vízbe tettem a szép kis tulipánokat, elpakoltam az egyebeket, adtam inni Tóbinak, majd a saját ebédemet is megmelegítettem. És persze, hogy Tóbinak is főztem külön, hisz az óvónéni elmondása szerint ma csak kenyeret és vizet volt hajlandó ebédelni. Börtönkoszton meg csak ne éljen szegény...a kolduló rendekről meg most inkább ne is beszéljünk!

Már erősen fél három felé közelített a mutató, amikor csöngettek: megérkezett a bébiszitter. Ez nálunk egyértelmű jel arra, hogy anya tűnjön el sportolni. Ezt meg is tettem, személyi edzőm segédletével egyórás súlyemelgetésben volt részem. Nyújtás-zuhanyzás-szépítkezés, de már rohanok is tovább, mert vár a körmös! Hoppá, de jól állok időben, már úgyis jelez egy ideje a műszerfal, talán ejtsünk meg előtte egy tankolást.

Gyönyörű, új géllakkos körmeimmel nyitottam ki a bejárati ajtónkat este fél hétkor. Várt rám egy cseppnyi troubleshooting, lévén, hogy kisebbem épp torkaszakadtából üvöltött, nagyobbikom pedig megsértődve ült a földön. Apa lakonikusan mosolyog a kanapén. De hamar lenyugodtak a kedélyek és hétkor már asztalhoz is ültünk. Ettünk-ittunk-beszélgettünk, de Flórika ismét a kidőlés jeleit mutatta magán, meg sajnos azt is, hogy egy betegség, fogzás, esetleg mindkettő közelít. Én őt, míg apa a nagyobbat altatta el fél kilencre. Gyors rendrakás a konyhában (én), vasalás (apa!) és már le is ülhettem blogot írni. Hátravan még a fogmosás meg egy kis olvasgatás.

Hát így, nagyjából eképpen telik nálunk egy hétfő, bár körmöshöz nyilván nem megyek minden héten. De a többi stimmel. Találkozunk holnap!