Példakép

Nem vagyok egy nagy sportrajongó. Ha flangálok egy plázában (gyakran, ugye), és látom, hogy többen összeverődnek a pólós fiúknak drukkolni, esetleg én is felpillantok a lapos képernyőre. Ja, úszni meg csak a fejemet kitartva, nagymami stílusban szoktam/tudok. Pedig lételemem a víz és nagyon szeretek lubickolni. De ennél tovább nem jutottam. Mégis, hosszú évek óta van egy titkos favoritom, akinek a pályafutását szorgalmasan nyomon követem. A Cseh Laci az.

Emlékszem, amikor 2004-ben jött a hír: a balatonfűzfői edzőtáborban eltörte a lábát. A parton, séta közben, rosszul lépett. Akkoriban ő volt az egyetlen ember a világon (állítólag), aki megszorongathatta volna Phelps-t. Őróla még én, a sportanalfabéta is tudom, hogy kicsoda. Akkoriban egy mágnesterápiás gépekkel handlírozó pasasnál dolgoztam, a reggeli meetingen együtt latolgattuk: talán majd a mágnesterápia, talán majd az segít! Ebből persze semmi nem lett, valahogy jobban bíztak az orvosok a műtétekben. Bronzot ért a próbálkozásuk.

Aztán jött a pekingi olimpia, ami, ha csúfos vereséggel nem is, de "csak" ezüstesővel végződött. Nem kellett külön utánanéznem, a mai napig a fülembe csengenek az edző, Turi György szavai: ha nincs az az UFO, aranyhintón jövünk haza! Dehát csak ott volt az a fránya földönkívüli...Londonban vonult vissza, újabb aranyérmek besöprése után.

Aztán csönd. Lacit a szülőfalujában, Halásztelken díszpolgárrá avatták, ahol aztán fel is épített egy házat, sajátkezűleg.

Tegnapelőtt egy pláza puccos éttermében ültem (már megint!), ahol naná, hogy több képernyőn lehetett követni az úszóvilágbajnokságot. Két asztallal előttem a sárkányfűárus bokszolóisten magyarázott éppen a körülötte ülőknek valamit hevesen. Úton a WC felé elhaladtam mellette, jól megnéztem magamnak. Tetszik a fickó! Na, de vissza a kivetítőhöz, amin éppen a medencéből frissen kiugrott Lacit kérdezgették a riporterek. Úgy éreztem, ez jó jel lehet. Hogy ennyire kíváncsiak rá, mit mond.

Tegnap nem nagyon olvastam híreket, turbulens egy napom volt. Csak semmi pláza! Ma hajnalban pörgetem az indexet, s szembesülök vele: igen, megcsinálta, világbajnok! Mondjuk az ősellenség visszavonult...de azért volt ott a medencében egy olimpiai bajnok! Csodálatraméltó!

Lássuk, mit mond erről az edzője, Plagányi Zsolt:

„Nagyon nehéz utat jártunk be, őt mindenki elkönyvelte úgy, hogy itt van az az úszó, aki örök második-harmadik. Hát nem, Cseh László olyan úszó, aki első, aki képes győzni. Fél évig dolgozunk azon, hogy ez teljesen beleivódjon. És ma minden visszaigazolódott."

Persze, azért Lacinak is van egy-két szava a dologhoz:

"Nem gondoltam volna januárban, a harminc felé haladva, hogy kétszáz pillangón leszek a világ legjobbja. Az volt bennem, hogy még egyszer meg akarom mutatni, ezért váltottam, ezért kezdtünk új módszerekkel edzeni. A mai úszás nem volt a legjobb, az utolsó húsz méteren már nagyon nem éreztem a karjaimat, ennek ellenére tudtam, akkor is végigcsinálom. Hogy sírtam-e utána? Majdnem. De csak majdnem – mert erős vagyok."


Lacikám, sírok helyetted is!