Volt Magyarországon egy időszak (az '50-es - '60-as évek kb.), amikor a Mária volt a legkedveltebb női utónév. Meg azért még a '70-es években is tartotta magát ez a divathullám, egész jól, még hozzá. Na, ennek a névadási hisztériának köszönhetően van úgy háromszázezer Marika az országban. 3 azaz három emblematikus Marika a mi életünkbe is jutott. Sorolom:
Marika, a Fodrász
Gyerekhajat vágni nem könnyű: tehetség, türelem, odaadás, ez mind kell hozzá. Állati szerencsés módon nekünk itt az utcában, alig néhány háznyira mindez összejött. Marikát középkorúra tippelem, annyi bizonyos, hogy két unoka boldog nagymamája. Ráadásul fiús nagyi, szóval úgy kb. tudja, mitől döglik a légy. Mesefilm, kókuszgolyó (de legrosszabb esetben is mesekeksz) bekészítve, ha nála van időpontunk. Marika egy végtelenül energikus és szórakoztató személyiség, rengeteg frappáns sztorival és vicces fordulattal áll elő, minden egyes alkalommal. A fiaim imádják, egy ünnep, ha hajat vágatunk. Immáron elértük azt a szintet, hogy mindkét fiam önállóan ül a forgószéken és szépen hagyja, hogy (bevizezzék és) nyirbálják az üstökét. Amíg pedig egymásra várnak, Marika üvegkavics gyűjteményét demoralizálják, elég rendesen.
Bónusz: Marika férje, Feri bácsi taxi sofőr, családunkat ő szállítja már egy ideje minden fontos találkozóra (a repülővel pl.). Ő az egyik legkedvesebb ember, akivel valaha találkoztam. Ja, és Marika lánya szokott a családunkról zseniális grafit rajzokat készíteni, majd beszúrok ide egyet, amint tudok (most is készül egy).
Marika, a Varrónő
Csupán egyetlenegy házzal odébb lakik Marika, a tűk és cérnák nagymestere, akivel már a beköltözésünk napján megismerkedtünk. Épp a költöztető kamion után integettünk, amikor megállt biciklijével a házunk előtt. Függönyvarrást ajánlott fel, amit végül nem vettünk igénybe. Jelmezvarrást, ruhaátalakítást viszont igen, sokszor és sokat. Marika pontosan annak a vidéki asszonynak a megtestesítője, aki egyszer majd én is leszek (khm..vagyok). Végtelen ideig lehet vele a kapuban állni és trécselni, az időjárástól kezdve a szomszéd avarégetési szokásain át a világhíres fiáig, tényleg, mindenről. Persze, mindig elmondja, hogy valójában nagyon siet, mennyi a dolga és egyáltalán. De azért egy kis pletyóra mindig marad idő!
Marika, a Dadus
Marikát az óvodában ismertük meg, akkor került a csoporthoz, amikor Tóbi elkezdett járni a műintézménybe. Hamar a szívünkbe zártuk. Nem kellett hozzá különösebb megfigyelő képesség, hogy feltűnjön: messze ő a nap fénypontja a fiam számára. Ráadásul Flórikáért is rajongott, kezdettől fogva. Sokat beszélgettünk, viccelődtünk, majd egy idő után megállapodtunk: lássuk egymást gyakrabban! Ez nem holmi céltalan összejárásban valósul meg, hanem komoly kooperációban: ő segít nekem a háztartást vezetni, én pedig honorálom. Marika lényéből olyan öröm és természetesség árad, hogy egy pillanatig sem terhes a jelenléte. Bármiféle munkát kedvtelve végez, semmi panasz, semmi nyűg. Ráadásul képes egy hosszú, forró és fárasztó nap végén elugrani egy laza kutyasétáltatásra a fiaimmal...imádunk Füge!
Hú, azt hiszem, minden Marika közül ő fog a legjobban hiányozni!
Ja, ez is hiányzik, már legalább 10 éve:
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen