Köszönjük, Kistarcsa II.

Nézz, nézz az ég felé!

Nem is tudom, mikor kezdődött. Azaz, dehogynem! Pontosan tudom, mikor ejtett ámulatba először egy repülőgép látványa! '97 nyarán, amikor a tesómat kísértük ki az Amerikába tartó járatához. Megbabonázva bámultam a Delta Airlines egyik óriását az üveg mögött. A hangjukat mondjuk mindig nagyon szerettem. Kevés dolog olyan megnyugtató számomra, mint egy felettünk elhúzó, de már távozóban lévő repülő hangja. Ahogy a hangfoszlányok eljutnak hozzám, minden olyan könnyűvé válik. Egyszer megosztottam ezt a rajongásomat nagymamámmal is. "Látod, Terike, nekem meg mindig a háború jut róla eszembe" - hangzott a kissé lelombozó válasz. Azért nem szegte a kedvemet, továbbra is nagy áhítattal füleltem bele az éjszaka csendjébe, ha nem jött álom a szememre. Hátha épp arra téved egy gépmadár!

Aztán eljött egy időszak az életemben, amikor már a látványukért is majd megbolondultam. 2006 volt, ősz. Éppen elkezdtem dolgozni egy frankfurti toronyházban, kiváló rálátással a reptér légifolyosójára. Persze, hogy a legkukacosabb kollégák asztala mögül nyílt a legpazarabb kilátás. Így aztán, a kellemetlenkedő megjegyzésekre ("szerintem magának a reptéren kéne dolgoznia, nem?") fittyet hányva sokszor ácsorogtam a hatalmas üvegablakok mögött és lestem kifelé, ábrándos szemekkel. Elvágyódtam, de nagyon.

Jó egy év múlva, a repülők iránt nálam még sokkal inkább rajongó barátnőimmel kerestük fel először (de nem utoljára!) az ultimatív plainspotter helyszínt Frankfurt közelében. Itt közvetlenül a kíváncsiskodó tömegek feje felett repkednek a világ leghatalmasabb utasszállítói. Óriási teleobjektívekkel állnak lesben az igazi megszállottak, mi csak integettünk, lobogtak a zsepik, azok mondjuk veszettül.

Aztán áttettük a székhelyünket Zuglóba, és hamarosan sok is lett a jóból. A budapesti légifolyosó közvetlenül a házunk felett helyezkedett el, volt, hogy éjfélkor még nem aludtunk a leszálló gépek zajától. Egy szép tavaszi napon aztán csak elmélyült a kapcsolatunk. Éppen a pár hónapos Tóbikával sétálgattam, amikor valami elviselhetetlenségig fokozódott felettem a zaj. Felpillantottam és csodát láttam. Boeing 747, a maga teljes pompájában, méltóságteljesen húzott el felettünk. Csak semmi sietség, csak semmi visszafogottság. Szépen, lármásan, ahogy kell. Szerelem volt első látásra. Ettől kezdve vadásztam rá, s minden nap ünnep volt, ha megláthattam. Heti kétszer, ha nagyon nagy szerencsém volt.

Amikor úgy döntöttünk, hogy vidékre költözünk, ez volt az egyik legnagyobb szívfájdalmam amúgy. Hogyan tudnék élni nélküle? Az első éjszakánk Kistarcsán nyugodtan telt, korán ébredtem, elsőként a családból. Az egyik tetőablakhoz futottam, élvezni akartam a falusi reggelt. Még pont elkaptam, ahogy eltűnik egy felhő mögött. Elegánsan leírt egy félkörívet, csak, hogy még jobban bezsongjak tőle. Úristen, hát innen is látni? Ez egy csoda!!!

Hamar rájöttem, hogy az égi jelenség nem csak a véletlen műve volt. A kertünk tökéletesen alkalmas repülőgépek megfigyelésére, minden irányból röpködnek itt a legkülönfélébb masinák, hol közelebb, hol távolabb. A hanghatásuk még éppen nem zavaró, a látványuk viszont gyönyörű. Milliószor rohantam már az ablakhoz hiába, téptem fel a Veluxot egyetlen laza mozdulattal, mert a hanghatás (és a tetőcserepek rezgése) okán biztos voltam benne: Ő repül el felettünk. Egyszer még a kedvenc nyári ruhám is áldozatul esett ennek a féktelen hisztériának, olyan hirtelen pattantam fel a számítógép mellől. Aztán persze nem láttam semmit.

Bármikor szeretek kiugrani a házunk elé egy fél percre az eget kémlelni. Nekem a repülők látványa, a repülés kézzelfogható varázsa a szabadság tökéletes megtestesítője.

A legbosszantóbb, ha már besötétedett, vagy amikor felhős az ég. Hallom, érzem, hogy ez nem lehet más, csakis ő. Csak ő ilyen hangos, csak ő ilyen lassú. De a látványa nem adatik meg. Nem baj, nekem akkor is jó! Lényeg, hogy érzem! Szerencsére a fiaimat és a férjemet is megfertőztem a mániámmal, ők is keresik, ők is kutatják, hátha megpillantjuk a kedvencünket. Nagyon hamar volt neve a repülőnek (zzzzzzz), és bármikor el lehet terelni a gyerekek figyelmét egy jó kis veszekedésről: nézzétek, milyen szép repülő!

Hiányozni fogsz!