Donnerstag, 7. Mai 2015

Anna és a király


Anna 25 éves. Tehetséges. Gyönyörű. És már anyuka. Anna velem szemben ül a felnőttképzésen, volt időm megfigyelni. Finom vonásai vonzzák a tekintetet. Ritkán szól, de akkor okosat. Tanáraink mindig dícsérik, kiemelik a munkáit. Anna rettenetesen bosszant engem. Hogy lehet az, hogy valaki nálam10 évvel hamarabb rájött, mi a dolga az életben? Miért van az, hogy én tíz évvel a közgazdász diploma megszerzése után mertem először kimondani: valami másra vágyom! Keveset tudok Annáról, a kételyeiről, a kudarcairól, az útkereséséről. Csak a tényeket látom: egy évtizeddel hamarabb jutott el oda, ahová én.

Sajnos van egy nagyon rossz szokásom. Ha interjút olvasok valakivel, rögtön összehasonlítom az életkorunkat. Ha idősebb, örömmel nyugtázom: még nekem is van 5-10-15 évem, hogy eljussak az ő szintjére. De legalábbis 2-3. Ha valaki egyidős velem, akkor azért elgondolkozom: mit tud ő jobban, mint én? Ha pedig fiatalabb (Mark Zuckerberg 4, Justin Bieber 14 évvel!), az szinte megbocsáthatatlan. Ott már esélyem sincs behozni a lemaradást. Elképzelhető, milyen örömöt, szinte megkönnyebbülést okoz, amikor egy cikkből kimarad az életkor. Marad az illúzió: még bármit elérhetek az életben én is.

De honnan ez az összehasonlítgatósdi? Öt lánytestvér közül harmadikként születtem, a középső-gyerek-szindróma összes tünetét magamon hordozva. Még nem olyan okos, mint a nagyok, már nem olyan aranyos, mint a kicsik. Ráadásul apukám őszintén vallotta: ő negatívan elfogult a gyerekeivel szemben. Tehát az összehasonlítgatás nem állt meg családon belül. Soha nem mulasztották el felhívni a figyelmemet a tehetséges osztálytársakra, szomszédgyerekekre, na meg a tényre: ha így folytatod, maximum árufeltöltő lehet belőled. Innen az iparkodás, a megfeleléskényszer, és az állandó elégedetlenség önmagammal.

35 éves vagyok, két (szép!) gyerek édesanyja. Online újságírónak tanulok. Gyakran szólok, többnyire valami vicceset. Tanáraim mindig dícsérnek, némelyik munkámat már nekem is kiemelték. Három hete pedig külsősként dolgozom a legolvasottabb női portálnál. Szerintem király vagyok!


4 Kommentare:

  1. Szerintem is!!! Hajrà Teri, csak igy tovàbb!!! Puszi!!

    AntwortenLöschen
  2. Egyetértek! a legtöbb ember soha nem találja meg,mitől lenne boldog!

    AntwortenLöschen
  3. Én megtaláltam, ráadásul van egy csomó új tervem

    AntwortenLöschen
  4. Azt honnan tudjuk, hogy rájött, mi a dolga az életben?

    AntwortenLöschen