Gumibogyószörp

Nem vagyok konyhatündér. Ha rajtam múlna, a büdös életben nem tudnék nektek making of fotókat posztolni a házi bodzaszörpünkről. Viszont jól házasodtam, úgyhogy jöhetnek azok a képek.

Olvasóim örömére, tessék:

A szedésről értelemszerűen nem készült fotó, ahhoz ugyanis a kerti sufnink tetejére kellett felmásznia a Jannak. Be kéne már szerezni egy GoPro-t vagy mit. Nagyon örülök, hogy Tóbi lelkesen végzi ezt a sziromtalanítási műveletet, én ugyanis útálom.

Aztán a sterilizálás következett, szégyen-szemre nem volt előtte kisuvickolva a sütő, így már Ti is láthatjátok, milyen zsírfoltot hagy a lecsöpögött-odaégett mirelit pizza (a szagát meg képzeljétek el).

Eközben jött a becitromítási művelet, Tóbi a halántékára szorított villával nyugtatja az idegeit.

A tűzhelyet Tóbi egyelőre magasítóról éri fel, a keverem-kavaromhoz a nagy kedvét és türelmét az édesapjától örökölte.

Na, itt már pusztul a sűrűje!

És akkor most jött az apró haszonélvező: Flórika szerint....

...az idei bodzaszörp igen finomra sikerült! A kiválasztottak kapnak egy üveggel...esetleg!