Ez az a nap - újratöltve

Ezer dolog szólt a tegnapi kirándulás ellen. Orrfolyás, felfázás, zeneovi és még sorolhatnám. Egy valami viszont nagyon is mellette szólt: az időjárás. Az év első igazán nyári napját ünnepeltük kedden, úgy kb. 30 fokos hőséget jeleztek előre, és ez most be is jött. Anyukám vízpartra vágyott, én Vácot javasoltam. Tesómék pedig spontán csatlakoztak. Hát ez lett belőle:

Igen, jól látjátok, veszélyesen élünk, a bicikliket is magunkkal vittük. Meg még fagyiztunk is!

Ekkora halat szeretett volna fogni Flórika, miközben a kompra vártunk.

A Duna-parti sétányon van egy nagyon szuper játszótér, tudjátok, ahol a lomha folyó látványától tavaly meditatív állapotba kerültem. Ide idén is ellátogattunk.

Tóbi pedig egyértelműen a tudtomra adta: ideje lenne elindulni a lenini úton! De legalábbis a kompra szálljunk már fel!

Ez itt kérem szépen a nagy nemzetközi unokatesó találkozó, Lóci egyelőre nem vett részt a játszósarok demoralizálásában. Tavaly nagyon jó volt itt, ezúttal viszont csalódottan távoztunk a Révkapu Kávézóból. Tessék mán a sót kitenni az asztalra, ne kelljen rá tíz percet várni!

Természetesen a tegnapi nap is általános beszunnyadásban végződött, így értünk haza. Hiába, a Duna mellett is el lehet pilledni, nem csak a hegyekben!

Ha a Dunában nem is, a szupi-bupi szökőkútban alaposan megmerítkeztünk, ki-ki a maga vérmérséklete szerint.

Lócika pedig már a kompon is húzta a lóbőrt, Tahi felé sodortak itt bennünket a hullámok. Jövőre már az ő kezét is erősen szorítjuk, fejest ne ugorjon a kajakosok közé!

Vácon mondjuk nehéz úgy fényképezni, hogy ne kerüljön fel a képre egy, esetleg két templom. Ja, meg a nehezített futópálya!

Na, de eddig tartott ez a szigorúan nem lineáris történetmesélés, ahol a képek ereje hatott rátok leginkább. Az alábbi fotót a miheztartás végett szúrtam be ide a végére, tavaly még vonattal utaztunk arra a bizonyos nagyon rövid nevű településre: