Én vagyok vonalban?

Vasárnaponként templomba járunk a fiúkkal, szigorúan hármasban. Ilyenkor szokott apa borotválkozni, füvet nyírni, vagy csak úgy ülni a napban, ahogy ő mondja. Kezdetben szépen ücsörgünk, a perselyezésig sakkban lehet őket tartani egy kis csöndes pénzgurigatással. Amikor Flórika már nagyon nem bír magával (értsd: indiánüvöltéssel kúszik a padok között, és a rohamosan bővülő szókincsét demonstrálva hangos BABAKAKA kurjongatással halad előre), amikor Tóbi már huszadszor tehénkedett rá a Lourdes-i barlang térdeplőjére és kérte félhangosan, hogy: "drága jó Mennyei Édesanyánk, add, hogy szörnnyé változzam, csak egyetlenegy napra!", na akkor szoktam a két jómadárral a hónom alatt egészségügyi sétát tenni s a templom környékét felfedezni. Az alábbi kép is egy ilyen kiruccanás során készült:

Jól látjátok, a két digitális bennszülött éppen rácsodálkozik egy letűnt kor vívmányára...a háttérben sajnos nem látszik, de az van kiírva ilyen pléhtáblára, hogy: NYILVÁNOS TÁVBESZÉLŐ ÁLLOMÁS!