Például mit is mondtam legutóbb? Nálam aztán nem lesz öt gyerek. Erre most...
...történt pedig, hogy tegnap érkezett egy telefon. A legkedvesebb osztálytársam volt az, még a Tagesmutter suliból. Babát vár. Ez a jó hír. Viszont van egy szerződése februártól egy családdal, amit átadna nekem. Ez meg a másik hír. Hogy jó-e vagy rossz? Döntse el ki ki maga. Innentől kissé felgyorsultak az események. Tíz perc múlva már hívott is a kérdéses család, ma reggel pedig kilenc előtt itt teáztunk az ebédlőasztalunknál. Flórika kísért minket zongorán. Hatalmas szemű kisfiú nevetett rám az apukája öléből. Egy nappal később lesz egy éves, mint az a kislány, aki szintén februártól jön. Szintén? Akkor ez a kisfiú is jön? Hát izé.
Ez egy nagyon érdekes dolog. Mert ez volt az első család, aki nem úgy jött be, hogy na vajon ez a Tagesmutter megfelel-e nekünk? Hanem úgy jöttek be, hogy oké, ez van, ez a Tagesmutter megfelel nekünk. Und Punkt, aus, Ende. Első perctől tegeztek, magázás szóba se került. Hamarosan velük is a szőnyegen kötöttünk ki, mint a családokkal eddig mindig. Mindenki heppi, hú de jó, mikor jön már a télapó?
Huh gyerekek. Nagy lesz nekem ez a kabát. De szerintem belenövök.
Majd készítek egy új táblázatot, hogy ki mikor és hány órát lesz nálam. Különben el fogom veszteni a fonalat. Vagy már el is vesztettem? Ja, mert közben a török család rájött, hogy az anyuka mégsem megy vissza a régi munkahelyére, hanem akkor inkább keres egy újat, de akkor máshogy jönne a kislány, mint amit eddig megbeszéltünk....izgalmas és változatos ám a Tagesmutterek élete, mondtam már?
Óriási tanulság: mostantól az második találkozó napján megkötjük a szerződést, ami kötelező érvényű. Nem lesznek tiszteletkörök. Se ingyenebéd.
Megyek, mert ordít odalent valamelyik gyerek. Egyelőre az enyém. Lesz ez még másként is!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen