Az elválást ma is a tegnapihoz hasonlóan alakítottuk, pár percig klimpíroztunk, aztán pedig elkövetkezett az egész eddigi szakmai pályafutásom fénypontja: a VADSZAMÁR üzemmód!
Hahahahahahahahahahahaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!
Tudtam, hogy nagyon jó lesz, de nem is sejtettem, hogy ENNYIRE! Semmi sírás nem volt, helyette csupa móka és kacagás!!! Ja, és végre megszólalt a kislány a jelenlétemben németül (amikor az állatneveket tanítottam neki duplófigurákkal demonstrálva): KROKKÓ!!!
Óriási örömmel és lelkesedéssel várom a jövő hetet!
ps: Egy kedves barátnőmtől kaptam ma jófejségből ingyen és bérmentve tíz azaz tíz darab dupló járművet!!! Köztük két autószállítót, egy kombájnt és egy iskolabuszt is!!! Az élet szép!!!
ps2: Ja, és aki azt hiszi, hogy nagyon örült az anyuka, hogy nem sírt utána a gyereke még ma, a hosszabb elválásnál sem...szóval az nem is lehetne nagyobb tévhitben! Kifejezetten csalódott volt! Elmondása szerint percenkén nézegette a telefonját...és nem értette, miért nem hívom már kétségbeesetten, hogy azonnal jöjjön vissza a vigasztalhatatlanul bömbölő csemetéjéhez! Persze, mert fogalma se volt, hogy kire bízta a gyerekét...igen, jól olvassátok, máris határtalanul elbíztam magam...és joggal!!!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen