Tagesmutter Vol. 8

Na, eltelt a harmadik nap is. Tegnap és ma már mindkét gyerek itt volt és mindkét anyuka is. És aki most arra tippel, hogy az anyukákkal van a legtöbb gond...az nem is tippelt annyira mellé. Sőt:-))) Pillanatnyilag minden energiámat az őrli fel, hogy villámhárítóként tevékenykedjek a gyerekek, de főleg a szülők között. A konfliktusokba nem mennék bele részletesen, piszlicsáré dolgokról van szó, amik nekem elsőre fel se tűnnek....talán hagyjuk is.

Pedig én igyekszem nagyon jó hangulatot teremteni. Például közös reggelivel indítunk. Gyönyörűen megterített asztal mellett diskurálunk, mindenféle égi és földi jót felhalmozok a vendégeimnek. Ha belegondolok, hogy más Tagesmutterek simán odavágnak egy karéj lekváros kenyeret a gyerekeknek "nesze nektek faljátok!" alapon...hát, szerintem én is vissza fogok venni ebből a nagy vendéglátósdiból.

Ja, meg tegnap megpróbáltunk mindannyian együtt sétálni egy kört. Sajnos nincs ikerbabakocsim, így az a nagyszerű ötletem támadt, hogy a kis kézi kocsiba ültetem be a gyerekeket. Hát, vagy öt percig ülve is maradtak...aztán kimásztak...visszamásztak...sírtak, ordítottak...teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy ekkora gyerekekkel szemben vasszigorral kell fellépnem, tehát be kell szereznem egy olyan kocsit, amiben mindenkinek megvan a stabil helye, bekötöm őket és indulás, tolom őket, arra megyünk, amerre én akarom, amíg én akarom, nincs apelláta. (És ez annál igazabb, minél több gyerekre kell vigyáznom.) Na, majd lesz olyan is, csak kell még egy kis pénzt gyűjtenem. Addig max. a kertbe megyek ki velük.

De most már elég legyen a picsogásból, koncentráljunk a jó dolgokra, engem mindig azok szoktak továbblendíteni, feldobni, stb.

Tehát:

- Ma már a kislány magától befészkelődött az ölembe és végignézegetett velem egy könyvet. Nekem ez a saját gyerekeimmel egy teljesen hétköznapi dolog, sőt, voltak/vannak napok, amelyek kizárólag olvasással teltek/telnek el....vele viszont most éltem át ezt először és óriási sikernek könyvelem el! (értitek!!! könyvelem el!!!!)

- A kisfiú sokat mosolygott rám és egyszer még meg is akart puszilni! És amíg anyuka a WC-n volt, szépen eljátszott velem, nem sírt. Nevezett anyuka négyszemközt bevallotta nekem, hogy én az első pillanattól fogva nagyon szimpatikus vagyok neki, érezni rajtam, hogy nyugodt és magabiztos vagyok a gyerekekkel, ezért is meri rám bízni a szeme fényét. Ez nagyon jól esett és megerősített a döntésemben. Jó helyen vagyok!

- Ma kézműveskedtünk! Ujjfestékkel festettünk őszi fákat!!! Az én ötletem alapján! Nagyon jó képek születtek, holnap ki is teszem őket a falra!

Három órát voltak itt ma is, tegnap is, iszonyatosan leszívták minden testi és lelki energiámat. Tegnap délután ledőltem egy pillanatra olvasni...egy óra múlva úgy rázott fel a fiam, hogy indulnunk kell ügyeket intézni...addig öntudatlanul feküdtem. Na, majd csak beáll az energiaháztartásom!

A konfliktusokat pedig kezelem, hát azért vagyok itt! Holnap lesz az első próbaelválás, tehát először az egyik anyuka, majd a másik anyuka megy ki az utcára tíz percre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy reagálnak a gyerekek!

Beszámolok mindenképp!!!