Hogy miért is úszom ma győzelmi mámorban? Hát csak azért, mert különösebb sírás, ordítás és toporzékolás nélkül lezajlott az első elválás a szülőktől. Egészen pontosan mindkét gyerek kiválóan vette az akadályt, egyik sem sírt, egy kicsit sem! És én sem...a saját bevallásuk szerint az anyukák sem, de erre azért nem vennék mérget:-)))
Az úgy volt, hogy szépen megreggeliztünk, énekeltünk, körjátékoztunk és utána vettem egy nagy levegőt. Mert eddig mindig csak asszisztáltam a pelenkázáshoz. De úgy döntöttem, hogy ma átesek a tűzkeresztségen, szépen átpelenkázom mindkét gyereket. Szerencsére elég jól hagyta mindkettő...én pedig megtapasztaltam, hogy bizonyos fogásokat egyszerűen képtelenség elfelejteni (Flórika utolsó pelenkáját 2016. augusztus 17-én cseréltem...kérdezd bátran a dátummániást:-)))
Ezután megadtam a jelet a török anyukának, hogy mehet! Az okos könyvek azt írják, hogy nem szabad titokban lelépni az anyukának, szóval mi is szépen elbúcsúztunk annak rendje s módja szerint és megbeszéltük, hogy anyuka most kimegy tíz percre az utcára sétálni. Kell a friss levegő! Külön kértem, hogy ne álljon meg az ajtó előtt, mert az egy esetleges ordítóroham esetén senkinek sem jó. Szentül megígérte, hogy tesz egy kört az utcánkban és nem rohamléptekben. A kislányt végig az ölemben tartottam, úgy búcsúztunk el.
Amikor becsukódott az anyukája mögött az ajtó, akkor ugyan egy pillanat tört részére eltorzult az arca, de sírásig már nem jutott el...ugyanis előhúztam a mellényzsebemből a jolly jokert! És aki most arra tippel, hogy a telefonomon néztünk mesét...az nagyon rosszul tippel (pedig az anyuka külön javasolta, hogy élhetek ezzel a lehetőséggel vészhelyzet esetén...én viszont úgy vagyok vele, hogy csak a halott testemen keresztül...és igen, anno a saját gyerekeim lenyugtatására én is alkalmaztam a telefonos mesenézést nem is egyszer, de most nem fogom, mert, ha csak egyszer is megneszelik a gyerekek, hogy ez itt nálam nyugtatási opció, akkor a büdös életben nem fogom tudni megnyugtatni őket mással)! Van nekem egyéb csodaszerem is itt!
Valami, ami nagyon érdekli a gyereket, de eddig nem engedtem őket a közelébe! Igen, ez a valami a ZONGORA! Ezerszer is áldottam Frigyes bácsit, a gyerekek ükapját, aki még százöt éve vásárolta ezt az ormótlan hangszert! Ja, meg apósomat, aki 11 éve restauráltatta. Szépen leültem hozzá a kislánnyal az ölemben és végigjátszottam a teljes repertoáromat, mindent, amit Flórikától sikerült ellesnem titokban. Nem sok, de arra a tíz perces anyahiány pótlásra tökéletesen elegendő volt. Mindkét gyereknél ezt a bombabiztos módszert alkalmaztam és mindketten le voltak nyűgözve. És persze, volt amikor négykezes üzemmódban játszottuk a Liszt rapszódiát:-)
Miután ilyen csodálatosan vettük ezt a - számomra még egészen ma reggelig leküzdhetetlennek vélt - akadályt, szépen kimentünk össznépileg sétálni. A gyerekek egyenként a saját babakocsijukban, caplattunk vagy egy órán keresztül a környéken. Az egyik anyuka megjegyezte, hogy bizony jó sokat voltunk kint! És ha tudná, hogy ez még semmi, a jövőben két-három órát tervezek kint lenni a gyerekekkel, ugyanis FRISSLEVEGŐMÁNIÁS vagyok!!!
Holnap már egyenként fél órára intünk búcsút az anyukáknak...annyi dalt viszont nem ismerek a zongorán...szóval szerintem kénytelen leszek bekapcsolni a vadszamár üzemmódot!!!! VÉGREEEE!!!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen