Szegény Tóbi! Hogy el volt kámpicsorodva augusztus 29-én reggel. Aznap mentek nálunk az elsősök először iskolába, innen az utcánkból éppen ketten, köztük a legnagyobb span is, naná, hogy! Mifelénk pedig népünnepély kerekedett ebből, mindenki ajándékot vitt neki, mi is, ahogy azt kell. Nevezett kisfiú mindössze három héttel idősebb Tóbinál, anyuka viszont kiharcolta: az ő fia iskolaérett. Nálunk nem volt harc. Mi tavaly szeptemberben úgy költöztünk ide, hogy Tóbi két év múlva megy iskolába. Áprilisban volt egy elég komoly értékelő beszélgetésem ezügyben az illetékes elvtársnővel, s vele együtt úgy határoztunk: maradunk az eredeti tervnél. Hadd tegyem hozzá, azon a beszélgetésen elhangzott: Tóbi mindenben nagyon jó!
Szóval ment itt a nagy búslakodás reggel a részéről, az óvodában délután viszont már óriási, ám egy kicsit ferde mosollyal várt: Anya, megmozdult az egyik fogam! Nem kellett külön utánanéznem, rögtön tudtam: az, amelyik először kibújt! Hogy örültünk anno, amikor koccant a kiskanál a kilenchónapos kisfiú ínyén! Uzsi közben, babaúszás után! Most meg már távozik is! Egészen október 9-ig vártunk, izgultunk, amikor is egyszer csak, fagyievés közben kiesett! Huh, majdnem lenyelte csórikám, annyira nem érzett közben semmit! Szép kukásautót ért ez a mutatvány a fogtündérnél!
Közben ráeszméltünk: az augusztus végi születésnap annyit tesz, hogy jelenleg Tóbi a legidősebb gyerek az oviban. Ez két hét nettó depressziót jelentett. A haverok mind elballagtak, az iskolaelőkészítősök pedig legalább fél évvel és fél fejjel kisebbek nála. Már most mihez kezdjünk ezzel a szituval? Eltartott egy darabig, de ma már élvezi a helyzetet. Részt vesz például a parnterprogramban, vagyis aktívan segít a háromévesek beszoktatásánál. A könnyem is kicsordult, amikor megláttam, hogyan tanítgatja, pátyolgatja, gyámolítja a kicsiket, főleg a lányokat. Istennek érzi magát, levágott fejekkel játszik! Nagyon otthonosan mozog az okos és nagy szerepében, nagyon jól is áll neki. Türelme is van, rengeteg, na, ezt mondjuk nem tőlem örökölte. Ráadásul van az iskolaelőkészítős státusznak egy marha nagy előnye: végre játszhat az iskolaelőkészítősök legójával (amit külön dobozban tartanak, egy elég magas polcon). Igaz, hogy csak pénteken, igaz, hogy csak fél kettőkor, de akkor is: játszhat! És még a polcot is eléri!
Persze, nem csak a polcot. Bármit, főleg nálam. Egészen elképesztő akarata van, ráadásul nagyon találékony, mindig tudja, most melyik kártyát kell kijátszani: a sírósat, az önsajnáltatósat, esetleg az "Unfair!!!"-t ordítósat. Netán a bújós-puszilgatósat, ezt sajnos csak ritkán. Szerencsére mindemellett nagyon okos is, és nagyon megértő. El lehet neki magyarázni sok mindent, meg is érti, el is fogadja, ha úgy akarja. Azért érvelni már nagyon tudni kell nála, meg magyarázni. A sima nem, az azért, meg a csak, szóval az már nem menő. Tudni akarja, érteni, máskülönben feszültség adódik.
Roppant sok törődést igényel Tóbifiam. Imádja, ha olvasunk neki, egészen pici kora óta ez a kedvenc közös program, a tökéletes minőségi idő. Összebújva olvasás, ezt még nem írhatta felül semmi. A legeslegnagyobb kedvencünk Rumini, immár egy éve. Ez a téma külön bejegyzést érdemel majd a napokban. Most legyen elég annyi, hogy nincs még egy olyan katartikus élmény, mint amikor Tóbival egy könyv végére érünk. Amikor megoldódik az összes rejtély, feloldódik az összes feszültség, együtt sírunk, együtt nevetünk és együtt számolgatjuk, hányat kell még aludni a következő kötetig! Nagyon remélem, hogy lesz kilencedik rész! Különben komolyan írnom kell egyet! Na!
A könyvmolyság mellett nagyon mozgékony is őkelme. Múltkor kérdezte a főovónéni, hogy szoktunk-e Tóbival itthon az iskolára készülni. Ühümm - mormogtam az orrom alatt és gondolatban végigpörgettem a délutánjainkat, úgy kb. augusztus vége óta. Kezdjük ott, hogy itt erősen belelógott a nyár a szeptemberbe, 15-én még vígan strandoltunk, mert valahogy elfelejtették bezárni a helyi élményfürdőt. Utána pedig jó egy hónapon át játszótereztünk. Minden nap, kifulladásig. Egészen elképesztő itt a kínálat a környéken, ráadásul én nem átallok akár húsz percet is autózni egy jó kis óriáscsúszdáért. Kényeztetés? Fenét! Élmény- de főleg mozgás alapú nevelés! Szerintem nincs annál nagyszerűbb érzés, mint leteríteni a farmerkabátomat a porba, leülni rá a fiúkkal, teát inni, kekszet enni és az arcunkat a nap felé fordítani. Bocsi, óvónéni, az iskolaelőkészítő munkafüzetet elfelejtettük magunkkal vinni!! Ma volt amúgy az első esős nap idén ősszel, de komolyan! (ma pedig szintetizátoron komponál a szentem:-)
Biciklizni is imád szerencsére, nálunk azt ugyanis korlátlan mennyiségben szabad és lehet is. Nyáron elkápráztatott bennünket egy 25 kilométeres kerékpártúrán, két szünettel és elhanyagolható mennyiségű nyekergéssel végigtekerte. Az én büszkeségem!
Na, de mekkora is ő? Magasságra már legalább 120 centi, nekem úgy kb. a vállamig ér, és ezzel időnként a frászt hozza rám. Mikor lettél ekkora te gyerek?? A legnagyobb fles az, amikor hátranézek az autóban..öööö..te mikor nőtted ki a babahordozót?? Döntően 122-es ruhákat hord, de még jó rá néhány 116-os darab is. A lába 32-es, de téli bakancsot már 33-as méretben vettünk neki. Takarékos gyerek amúgy, még mindig jó rá a két éve vásárolt pufidzseki...ami legalábbis fizikai képtelenség, de nem ez lenne az első eset, hogy dacolunk a természet törvényeivel.
 |
| "Nem kell békén hagyni a Szaturnuszt!" - ordította két évesen és négy hónaposan, a bolygómánia kezdetén. |
Sírni például legalább annyit tud, mint egy lány. Ha valami nem sikerül. Ha valamit nem kap meg. Ha nem teljesül az akarata. Ha valami UNFAIR! Fülsértően, vörös fejjel megy az üvöltés, mint egy versenyautó, 0-ról 100-ra néhány másodperc alatt, bárhol és bármikor. Közel építették a vízhez - mondja a német. Bőgőmasina - mondom én. Kinövi - legyint az apja. Alles gut - mondja Flóri. Hát, reméljük, elmúlik mielőbb. Máskülönben is nagyon érzékeny a szentem. Kevéssé értékeli az izgalmakat, se filmen, sem könyvben. Az rázósabb részeknél fülét szorosan befogva menekül a takaró alá. Ebben annyira, de annyira hasonlítunk!
Tóbika főleg az okos kérdéseivel és megjegyzéseivel, az összefüggésekre való tűpontos rávilágításaival tűnik ki a tömegből, s vesz le engem a lábamról. Szédületes memóriájú, kiváló megfigyelőképességű ember, aki imád elveszni a részletekben. Ő az a gyerek, akit örömmel ültetek bármiféle ismeretterjesztő műsor elé, mert tudom, hogy megérti és pontosan megjegyzi azt, amit lát. S tökéletes pontossággal hívja elő a memóriájából amit s amikor kell (hónapokkal később is akár).
Nagyon szeretem őt eksztatikus állapotban látni. Nem véletlen, hogy a névnapomon, merő altruizmusból az ő kedvenc helyére kértem az ünneplést lokalizálni: a Fürth-i modellvasút múzeumba! Csupán harminc perc autózással elérhető tőlünk, ráadásul a legnagyobb ilyen jellegű műintézmény Dél-Németországban. Jóval 2000 négyzetméter feletti alapterületű hodályról beszélünk, ahol a fűtéssel meg a világítással elég csínján bánnak, viszont száznál is több vonat robog a több kilométer hosszúságú sínhálózaton. Minimum négy-öt órát kell itt eltöltenünk alkalmanként, azalatt egyszerűen nem lehet betelni a látvánnyal. Tóbi a vonatokat nézi, én meg őt. Azt a boldogságot a gyerek arcán! Imádok elmerülni a gyönyörű vonásaiban! A finom metszésű szája, pisze kis orra, picit vágott szeme, az Opa-tól örökölt két forgója, ami miatt négyhetente kötelező program a fodrász, ha nem akarom, hogy ördögszarvak díszítsék azt az őrületes sűrűségű hajzuhatagot...én ezt még nem néztem eleget! A vonatőrület 14 hónapos korában kezdődött, akkor örökölte meg az apja Brio-síneit. S, hogy meddig tart? Ahogy elnézem a vonatmúzeumban őgyelgő félőrült figurákat, akik nem átallják Tóbit arrébb lökni az interaktív gomboktól....hát, szóval legalábbis remélem, hogy felnőtt korában már más fogja érdekelni. Persze, szívesen ülnék az üvegfal mögött, amikor az ICE10-et vezeti...vagy a Shinkanzen-t, ez már csak ízlés dolga!
 |
| Lokschuppen über alles! -előtte meg a mozdonyfordító! |
Na jó. De mit szeret a vonatokon kívül? Imádja a Star Wars-t és nem kicsit. Féketelen imádatával az egész családot megfertőzte. A hetedik rész előzetesét néha egyedül is meg szoktam nézni, éjszaka, titokban. Flóri is, nappal is, ha megtalálja a telefonomon. Az pedig nálunk egy tök normális reggeli párbeszéd, hogy Tóbi megkérdezi reggeli közben:
-Wer bist Du?
- Ich bin niemand - feleli Flórián.
A különböző főcímzenéket pedig bármikor és bárhol elzümmögik neked, sőt, már a szintetizátoron is megy, majdnem hiba nélkül. Szépen bővül a Star Wars Lego készletünk is, a születésnapjára megkapta a létező összes alacsonykategóriásat a kis barátaitól. Még szerencse, hogy feltalálták a Geschenkkiste intézményét!
Star Wars-os ruhát is hordana szívesen, de itt kivételesen kemény maradtam. A Kylo Ren-es zokni volt a maximum, ameddig elmerészkedtem. Pedig abba a hapsiba magam is belehabarodtam egy kicsit. Félelmetes, hogy tudok a fiaim hülyeségeiért lelkesedni és túlzásokba esni.
Mi maradt ki? Ja, az evés! Múltkor kérdezte tőlem egy anyuka, hogy miért engedem a gyerekeimet az oviban enni, hát az nem valami jó. Csak azért, kedves anyuka (akinek halvány lila gőze sincs a magyar valóságról, honnan is lenne), mert az óvoda valahogy kívül rekedt a tér-idő kontínuumon, de legalábbis a természet törvényei ott nem érvényesek. Tóbika mindent, de tényleg minden megkóstol és nagyon sok esetben úgy dönt, hogy ízlik neki. A párolt hal, a lencseleves, de még a borsó is. Szóval ezért. Ezért esznek a fiaim az oviban. Én ezt a kísérletező kedvet itthon még nem tudtam előcsalogatni belőle. Megnyugtató érzés, hogy legalább heti ötször változatosan és egészségesen táplálkozik. Hétvégén meg próbálkozunk töretlenül:-)
Öntörvényű, kimagasló intelligenciájú gyerek az én Tóbikám, aki legalább annyira szeret más gyerekek mint a saját maga társaságában lenni. Mindig is irigyeltem, mennyire könnyen és gyorsan ismerkedik és barátkozik, kisebbekkel és nagyobbakal egyaránt. Bárkihez bármikor odamegy játszani, ebben nem ismer gátlásokat. Nagyon büszke vagyok rá ilyenkor. Ha úgy adódik, az irányítást is átveszi gondolkodás nélkül. Persze, továbbra is szívesen beszélget önamagával és képzeletbeli játszótársaival, lézerkardozósat játszik a szobájában többnyire, mi mást? Összetett egy személyiség, én mondom nektek!
Ja, meg közlékeny is. Főleg a felnőttekkel. Imád mindent mindenkinek elmesélni. Kérdezz tőle bármit és az igazat fogja mondani. Mint például múltkor a fogorvosnál. Kedves anyuka, szokta maga tisztítani kis speciális kefével a gyerekek fogközeit? Öööööö...igen...úgy hetente...De Anya! Már legalább egy hónapja nem csináltad! Köszi a falazást kisfiam! Azóta minden este csináljuk, mindkét gyereknél, ők kérik, külön!
Nagyon sokat tanulok Tóbitól és Tóbi által. Unatkozni pedig életem végéig nem fogok mellette, úgy hiszem! Megéri az a milliónyi óra szeretet, odaadás és figyelem? Azt meghiszem!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen