- Hát csak az bánt, anya, hogy Papi már nem él.
Honnan jutott az eszébe pont most? Szerintem onnan, hogy van neki egy kis akut betegsége, ami naponta több kezelést igényel, viszont nem túl kellemes, így, hogy jobban teljen az idő, a nagyapjáról mesélek neki közben. Főként Papi gyerekkorából merítek, ami Tóbi számára szinte felfoghatatlanul izgalmas és kalandos. Ahogy a nagyapja négyévesen megszökött az óvodából és az utcán puskaport gyújtogatott ('44-ben ez viszonylag normlisnak számított)...ahogy a rokonoknál cseresznyefáról cseresznyefára ugrált...ahogy egy temetésen lecsúszott róla a rokongyerek túlméretes gatyája...ahogy az unokatestvére (véletlenül!) fejbe dobta dinnyével és csorgott le az arcán a piros lé, mint a hapsinak az Unicum-reklámban...a sztoriknak se szeri se száma, gyorsan eltelik az a kis kezelés!
- És még az is bánt, anya, hogy karácsonykor nem lehet itt mindenki, minálunk.
És ekkor felsorolja az EGÉSZ nagy családot, pedig nálunk már a szűk család is nagyon nagy. Külön szívfájdalma, hogy az apai nagyapja és nagyanyja nem látogatnak meg bennünket egyszerre (lévén, hogy külön élnek). Az első és egyetlen ilyen közös karácsony 2010-ben volt, és higgyétek el, elég is volt belőle. Nem kell a hamis nosztalgia. Majd ő is megérti egyszer.
- Bánt még az is, anya, hogy olyan nagy a világ, és nem lehet beutazni egy nap alatt.
Múltkor összeszedtük, mely országokban járt eddig, zsenge kora ellenére (legalább átutazás jelleggel) - én, a szocializmus gyermeke, csak hüledeztem: Szlovákia, Csehország, Ausztria, Horvátország, Írország, Anglia, Franciaország, Hollandia, na meg a két Heimatland. Uncle Misel hatására elkezdett most buzgón érdeklődni az angol nyelv iránt, szóval a világutazó státusz megalapozva!
Miután mindezt megbeszéltük, átbeszéltük, lassan megnyugszik és elalszik. Álmában tuti Papival állnak a karácsonyfa alatt és dinnyével dobálóznak! Inkább, mint hogy puskaport gyújtogassanak!
Ez annyira aranyos!
AntwortenLöschen