Jól csinálom?

Egy anyuka számára ez az egyetlen és örök kérdés. Nem az, hogy szeret-e a gyerekem, és nem is az, hogy vajon én jól szeretem-e őt. Hanem ez: jól csinálom? Aztán hol jól, hol jobban, hol meg kevésbé. Rosszul - remélem - nem vagy csak ritkán.

Aztán eltelik hat év és a fiad egy este fogmosás közben (mert nyilván mindig ilyenkor a legközlékenyebb) odafordul Hozzád:

- Anya, én szeretem ezt a mostani életemet. Nem akarok másikat.

Olvad, boldog, sír...mindezt az anyuka, persze, mert a nevezett fiúgyerek már rég gondtalanul öblöget.

És, vajon hogyan képzeli el a jövőt? Hogy találjam ki? Van erre egy jó módszer. Vigyük el a gyereket egy skanzenba, tereljük be az első útszéli kápolnába, aztán hagyjuk magára (ja, és ne felejtsünk el hallgatózni!)..a többi már jön magától! Ilyenek:

- Édes Istenem! Azt kívánom, hogy legyen nekem egy kedves feleségem! És három gyerekem!

Eddig jó, eddig tetszik.

- És még azt is kívánom, hogy a munkai autóm egy BMW legyen!

Hmmm...kicsit sok időt töltött mostanában Lőrinckével, az unokatesóval...sokat, de nem eleget!

- És ha nyugdíjas leszek, legyen naponta 60 euróm!

Most megnyugodtam! Az előtakarékosság a vérében van! Jól csinálom!