Mennyit hallgattuk ezt! Nekem amúgy az egész életemet végigkíséri ez a dal, akármilyen avíttosan hangzik is ma már minden retro-disco kedvence. Mindig és mindenkor a legváratlanabb pillanatokban csendül fel Mr. Bőrmellény kappanhangja. Hol a nyári táborban, hol az egyetemi pinceklubban, hol meg a céges karácsonyi bulin. A helyeken, ahol én többnyire - a nemlétező tánctudásomat rejtegetve - azon agyaltam: what is love??? (a baby don't hurt me valahogy nem jutott eszembe).
Egyszer - tizensok éve - emígyen elmélkedtem erről a naplómban: "What is love? - visszhangozták Haddaway örök kérdését a hangszórók. Mi csak bámultuk egymást, és fogalmunk sem volt a válaszról. Meg arról, hogy mit kellene most csinálni. És, hogy egyáltalán kell-e csinálni valamit?" Ez annyira tipikus félszeg/kamasz/bulis szitu. Mint ahogy ez is: "szerettem volna a te kezedet fogni és torkom szakadtából a füledbe ordítani, hogy álmodtam egy világot magmanak, itt állok a kapui előtt, adj erőt, hogy be tudjak lépni, adj erőt a magas falak előtt! Persze, te a közelemben sem voltál. Valahol hátrébb tébláboltál és időnként összeakadt a tekintetünk. Ennyi. A New York, New York-nál már direkt hátat fordítottam neked, azt pedig biztosan tudtam, hogy nem veled fogok felébredni abban a városban, ami soha nem alszik."
Ennyit a múltbanézésről. És hogy hangzik mindez a jelenben? Így:
A hangszerelés szerintem elég jól sikerült, bár nekem, a kilencvenes évek tinédzserének mindig is az eredeti lesz az igazi, egyszeri, megismételhetetlen és felülmúlhatatlan. S ha bulikba, diszkókba meg pincehelyiségekbe nem is járok már, fodrászhoz azért szoktam. A fiaimat viszem főként, a gyerekhajvágás még itt sem számít úri huncutságnak (az én hajam vágása már igen). Ott meg ugye, szól a rádió. Tegnap annak rendje s módja szerint le is játszották az idei verziót. Pont, amikor bennük gyönyörködtem:
Nem maradt bennem több kérdés...az meg, hogy baby don't hurt me, baby don't hurt me, no more...na hagyjatok békén, köszi!!!!
Most hallottam először! Az eredeti sokkal jobban tetszik nekem még mindig :-) örülök h végre olvashattalak!!! Puszi!
AntwortenLöschenigyekszem gyűjteni az ihletet...meg az időt:-)))
AntwortenLöschen