8

Vannak ilyen idilli képek a fejemben. Például arról, mit csinál egy férj és egy feleség vasárnap. Ez a kép még jó egy évtizede rögzült bennem, akkor ismerkedtem meg Leóval. Leó a nemzetiségét tekintve belga volt, s ha minden igaz, a tűzoltóknál vagy a katasztrófaelhárítóknál dolgozott a legfinomabb csokik hazájában. Egy nemzetközi delegációval járt Magyaroroszágon, valami tanulmányút félén vetette a sorsa Pécelre.

Anyukám szervezte a szakmai és a kulturális programokat, ő meg úgy gondolta, ha már rendelkezek idegenvezetői képesítéssel, ugyan tartsak velük én is. Kalauzoltam is őket becsületesen, hol a gödöllői kastély szépségeit ecseteltem, hol meg a Duna-kanyar gyöngyszemein időztünk el. Nem maradhatott ki a visegrádi vár, no meg a híres szentendrei lángosos sem. Emlékszem, itt anyukám számlát kért a BM-nek címezve, mégiscsak nemzetközi catering volt az a sajtos-tejfölös-zsíros csoda. Kapott is olyan fiktív számlát, hogy ihaj! De ennyit a magyar valóságról.

Mert az alternatív valóság meg az volt, hogy nagyon szimpatikus lett nekem ez a Leó. Jó tizenöt év választott el bennünket az ő javára, meg a frizurája is eléggé Einsteinére hajazott. De azért nagyon jókat beszélgettünk. Egyszer például arról, mit csinál majd a hétvégén, ha hazamegy. És ekkor tudtam meg, hogy megy ez tőlünk nyugatra. Náluk például úgy megy, hogy elmennek az asszonnyal futni. Minden vasárnap. Lefutnak nyolc kilométert a helyi parkban. Ott és akkor nekem ez több szempontból is a megközelíthetetlen idill csúcsának tűnt. Férj-feleség mindketten ilyen sportosak, ott van helyben a park is, naná, hogy futnak. Mit csinálnának ugyan? Elmerengtem, milyen jót is tehet egy kapcsolatnak az ilyen közös futkorászás.

"A hajam a derekamig ér, ha nyújtom egy kicsit."

Utolsó utunk egy szuvenírboltba vezetett, itt egy kicsit belegabalyodtam az angol nyelvbe. A feltételes módot végül így raktam össze: ha a feleséged lennék, ennek a fülbevalónak örülnék. Really? - jött az elképedés, de végül megvette. Neki. A Készenléti Rendőrségnél tettek ki az autóból, mentem Edy barátnőmmel úszni a BVSC-usziba. Sportból már akkor sem volt hiány az életemben. De azért a futás még nagyon távol állt tőlem. Arra még várni kellett. Tizenegy évet, meg jópár hónapot.

Tegnap sikerült! Igen, igen, lefutottam! Nyolc egész kilométert és még száz métert hozzá ráadásként, mert nem bírtam az energiáimmal. Nem a férjemmel, csak egyedül, nem a helyi parkban, hanem a mezőn, nem vasárnap, hanem csütörtökön, de nyolcat! Nyolc kilométert! Most jöttem rá, hogy ha tőlünk egy irányba futok négy kilométert, akkor a távolban már látom csillogni a Holt-Rajnát! Ez nagyon, de nagyon jól esett! Köszi a tippet Leó!