Miért, Anya, miért???

Flórikáról köztudomású, hogy a mozgás az erőssége, a beszéd viszont...na álljunk csak meg egy szóra! Vagy többre! Mióta kiköltöztünk ide, mintha átszakadt volna egy gát. Elképesztően sokat dumál, és ami új, hogy rengeteget kérdez. Visszavonhatatlanul beköszöntött a MIÉRT???-korszak is, hiszen végre vannak hozzá szavai. Persze, senki ne gondolja, hogy a kérdezősködés kimerül a miért?-ban. Van még a hova???, a mit csinál??? és a ki? Annyira aranyos, mert többnyire így kérdez: miért, anya, miért??? Az igék használatával mondjuk még eléggé spórol, a ragozással pedig végképp...De nézzünk egy példát:

megyünk át a Worms-i pályaudvar épületén, nyomatja a hangosbemondó a szöveget. Flórika csodálkozva néz körül:

F: - Anya, hang! Hang hol???
A: - Elmondja a bácsi, melyik vonat honnan indul.
F: - Miért, Anya, miért???

Na, aztán eltelik egy pár szép óra a gyerekkönyvtárban, megyünk visszafelé, ismét a csarnokon át. Flórika már rutinosan jegyzi meg:

F: - Bácsi beszél, sihuhu indul!!!!

Amúgy tegnap mutatta először jelét, hogy pontosan tudja: ő bizony kétnyelvű gyerek. Éppen a Zog, a sárkányt olvasgattuk német ÉS magyar nyelven (magyarul megvolt, németül meg kivette a könyvtárból, mert miért ne?), amikor elkezdett filozofálni:

F: - Anya: tűz, Apa: Feuer. Anya: sárkány, Apa: Drache, Anya: könyv, Apa: Buch
A: Apa mondja Katze, Anya hogy mondja?
F: Findusz!!!

                                                                          * * *

Na, azért nehogy azt gondoljátok, hogy minden figyelmem kizárólag Flórikára irányul. Ott van még a másik fiam is, aki naponta újra és újra meglep az elmés riposztjaival, megjegyzéseivel. Csak a párhuzam kedvéért: amikor mentünk át a Worms-i állomáson, benne is felmerültek kérdések. Pl.:

T: - Anya, ez a város hogyan alakult ki?
A: ööööööö....izééé (szerencsére pont egy olyan helyen ebédeltünk, ahol volt egy helytörténeti képtár és egy kicsit tudtam neki magyarázni...huh! ezt megúsztam!)

Ja! Még indulás előtt az oviban próbáltam meggyőzni Tóbit, hogy maradjon nyugodtan ünneplőben (aznap volt a karácsonyi fotózás), mert a könyvtárba igazán nem illik szabadidőgatyában menni. Ekkor így érvelt a drága gyermek:

T: - Dehát anya, a könyvtár és az olvasás is szabad idő!!!!

Tudom, az én hibám, túl sokat olvasunk....