1998. december 1. kedd
A meteorológiai tél első napján a MÁV grátisz 50 perces várakozást biztosított nekünk az állomáson, a metsző hidegben. Hála Istennek a Varga lányokkal jól elszórakoztam. A suliban németen a lebetegedett Julcsi helyére ültem, így ma én villogtam Vörösnénél. A felemelő óra után lementünk állatokat lesni, majd irány az MSZP-székház Zolival. Egy öreglány fogadott bennünket, eléggé szépen megterített asztalokkal. Kiderült, nem bennünket vártak, csak az esti szocikarácsonyra készülődtek. Ja! Tartott nekünk egy előadást a BIT-ről, amit jó lenne, ha megalakítanánk Gödöllőn. Mondhatom, az ajánlat szinte visszautasíthatatlan! Utána visszamentünk, Zoli a kollégiumba, én Ágival ebédelni. Utána bővítettem egy kicsit a zoológiai tudásomat, végül hazavonatoztam. Itthon a szokásos semittevést folytattam, végül nagy nehezen túltettem magam a csontokon. A változatosság kedvéért este felhívott Gábor. Anyucitól kérdezett valami angolt. Persze!
Snitt. Eltelt 17 év.
2015. december 1. kedd
Gyors reggeli készülődés után elvittem a fiúkat oviba. Hazaérkeztemkor megállapítottam, hogy a lakásra ugyan csak ráférne egy alapos takarítás, én mégis a hivatalos ügyek/ levelezések menüpontot görgettem. Ott is volt teendő bőven. Úgyis mint: a múlt havi kiadásaim összesítése és Jannak küldése, millió s egy e-mail megírása, a programjaink szervezése, a legutóbbi szülői értekezlet tartalmának jegyzőkönyvbe foglalása, szülinapi képeslapok megírása és így tovább a végtelenségig. Blogot írni sajnos már nem is maradt időm. Így is egykor láttam neki az ebédfőzésnek és az azt követő táplálkozásnak, majd egy bal kanyarral újra irány az ovi! Itthon kiderült, hogy Tóbi kis barátja délutánonként már iskolaelőkészítő feladatokat old meg, szóval mi sem tehettünk másként. Flórikának is előbányásztam az Okos hároméves c. klasszikust, aztán hadd szóljon, sercegtek a ceruzahegyek rendesen! Az okosítás egészen fél ötig tartott, amikor is szélsebesen eltéptünk focira. Amíg Tóbi kíméletlenül rúgta a bőrt, Flórika révén felfedezhettem, milyen érzés egy tök sötét műfüves pályán csámborogni. Otthon Janra testáltam a vacsoráztatást, én pedig átadtam magam a sportolás örömeinek. Lazításképpen megnéztem néhány szuper bangkoki piacos képet Zoli jóvoltából, aki időközben felcsapott világutazónak és azóta már rég Sidney-ben csapatja (de lehet, hogy továbbállt Wellingtonba esetleg beállt pápua harcosnak, ki tudja). Fürdés, olvasás, alvás!
***
Nem kérem meg kedves olvasóimat, hogy fedezzék fel a 10 különbséget a két nap között, ahogy azt sem, hogy találják meg a folytonosságot. Annyi bizonyos, hogy gyakrabban kéne dokumentálnom a napi eseményeket! Milyen jó lenne olvasni......mondjuk, úgy 17 év múlva!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen