Fotóriport

Hogyan is jellemeztem az idei karácsonyt az egyik barátnőmnek? Horrorba oltott dramedy! Szóval most nem is szólnék róla többet.

Viszont a karácsony előtti nap (dec. 23.) nagyszerűen alakult. Pedig elég érdekesen indult. Felébredtem úgy hajnali 3 tájban. Tudtam, hogy 5-kor fog csörögni a vekker. Igen, ez az az eset, amikor már nem tudsz visszaaludni. Úgy fél hat körül elkezdtem csendben készülődni. Templomba, hova máshova. Persze Tóbi felébredt. Anya, én is megyek veled! Nem kisfiam, feküdj be szépen apa mellé! Na jó, gyere, de gyorsan fel kell öltözni és csak az autóban tudunk reggelizni, ott is csak banánt. A gyermek ájtatossága azonban nem ismer lehetetlent. Hat előtt tíz perccel kirobogunk a kapun. Rorátémise, majd egy kis játék a templomi sétányon. Van ott korlát, szóval kalózhajó! Na! Hazadobtam Tóbit, aztán azzal a lendülettel beestem személyi edzésre. Onnan pedig mentem az én drága barátnőmhöz, Dettihez Pécelre. Csodálatosan szép félnapot töltöttünk együtt a gyönyörű napos, meleg fővárosunkban.

Felt like a tourist!

Haza érkezésem után néhány perccel érkezett Timi drágám, akivel szeptember óta nem találkoztunk. Pedig alig fél órárnyira lakik ide. Úgyhogy volt mit megbeszélni. Ajándékozás, fotó fotó és még egy kis fotó. Lássatok csodát!

Állítólag a fiús anyák hajlamosak a majomszeretetre. Fogalmam sincs, mi lehet az!

Remélem, soha nem fog ellovagolni tőlem a naplementébe!

Itt még egész konszolidáltak vagyunk.

Itt biztatta arra Jan a macskát, hogy kapaszkodjon a hajamba.

Itt küldtem el a macskát a sunyiba.

Hát, így, ilyen felhőtlenül telt nálunk az ünnep előtti nap. 2010 óta tudom, mindig a dec. 23. a legjobb!!!!