Nyertem. Különdíjat. Én. De hadd kezdjem az elején. Mondjuk úgy 1980 táján? Kb. Amióta az eszemet tudom, állandóan életmódot váltok. Hadd legyek már sportosabb, egészségesebb, nem utolsósorban csinosabb. Voltak egészen extrém próbálkozásaim is. Pl. tizenkét évesen úgy döntöttem, hogy hajnalonta elviszem Bobit sétálni. Nagymamám, aki az én diétáim feltétlen ellenlábasa volt, ezt csak azért engedélyezte, mert meggyőztem, mindezt csakis a szívem egészsége miatt teszem. Övé volt a kutya ugyanis.
Aztán említhetném még a hajnali biciklizéseket is, amikor reggel hatkor úgy kellett kicsempésznem a biciklit a garázsból az utcára, hogy senki meg ne hallja. Aki valaha járt a Szondi 13-ban és emlékszik még a nagykapu kettős tolózár-rendszerére, az pontosan tudja, ez mekkora kihívás volt. De imádtam ezeket a hajnali kiruccanásokat! Ezek nekem a szabadság tökéletes megélését jelentették. Mindig átszöktem a másik oldalra (mert Pécel köztudottan két részből áll!). Szóval mozogni mindig szerettem, ebben nem volt hiba.
Marad tehát a táplálkozás. Életem legextrémebb diétája az volt, amit 13 napon keresztül folytattam és a teljes anyagcsere átállítását ígérte.Naná! Ráadásul pont abban a két hétben voltam a legkülönbözőbb pontjain Magyarországnak (Karancsberény, Balatonföldvár, Miskolc-Tapolca), így igen, az is előfordult, hogy egy szigeteletlen kábelű villanyrezsón, egy kimustrált láboskában főzögettem a natúr zellerkockákat magamnak. Csakis magamnak. A diétát amúgy 12 napig tartottam tűzön-vízen és cipőtalpkeménységű marhaszeleteken át. A 13. napon ünnepeltük a nagymamám 70. születésnapját. Hadd ne mondjak most többet.
Szerintem ebből a rövid történelmi visszatekintésből is kiválóan kiviláglik, hogy régóta foglalkoztat már az életmódváltás kérdése. Mióta szültem, pláne, mióta másodszor is szültem, azóta meg még jobban.
Idén áprilisban aztán hivatalos keretet is adtam a dolognak. Beneveztem a Nők Lapja Nagy Élemódváltó Programjába. A részleteket itt olvashatjátok:
http://www.nlcafe.hu/szepuljunk/20141122/nok-lapja-nagyeletmodvaltas-eredemenyhirdetes/
Küzdöttem, elég sokat küzdöttem. Magammal, az elemekkel, meg úgy általában. Hogy mennyire végleges az eredmény? Remélem, semennyire! Még nagyon sokat szeretnék változni. Jó irányba, persze. Ha egy kicsit megtorpanok, mindig előveszem ezt a képet (megjelent 2014. november 19-én, elkelt 120.000 példányban, olvasta minden egyes régi általános iskolai tanárom!), és újra megerősítem magam az elhatározásomban:
Boldogsággal tölt el a tény, hogy én lettem a különdíjas. Nagyon örültem a nyereménynek (kétéves Nők Lapja előfizetés, amit viszont megosztottam a barátnőmmel, így egy-egy év lett belőle). Maga a fotózás is óriási élmény volt, fotós-stylist-fodrász-sminkes quartett dolgozott rajtam napestig. Mondjuk én a ruhával nem vagyok kibékülve. Volt egy másik szett is, csak ez nem került nyomtatásba. Most hadd osszam meg veletek:
Amúgy meg: benne vagyok az újságban!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen