Thousand broken mirrors I can't hide

Avagy az ezer darabra tört álom. Hogy majd én egyszer folytatásokban közlöm az életemet. Hehe. Akkor június 4-e óta semmi sem történt velem? Jaj, dehogynem! Például voltunk egy szuper nyaraláson az Északi-tengeren, amiről a posztot azóta már ezerszer megírtam. Fejben, persze.
Szóval lehet, hogy stílust, esetleg műfajt kell váltanom. Ha röviden is, de gyakrabban kell jelentkeznem.

A mai napról ennek az új elhatározásnak a jegyében pl. így számolhatnék be:

elegendő volt eltűnnöm egyetlen kósza csurrantás erejéig a nappaliból, a kisebbik fiamnak mégis sikerült egyetlen jólirányzott mozdulattal (és az apjától örökölt helikopterrel) darabokra törni a dohányzóasztal üveglapját. Szegény lap. Élt 6 azaz hat évet. Flórikának nem esett bántódása. Ez az, ami számít!

Ja, és voltunk még Ági néni játékos tornáján, mert Tóbi megtanulta az anyukájától, hogy fontos a sport! (Anya, most én megyek sportolni, és te vársz rám szomorúan!!!) Nevezett anyuka kicsit csodálkozott, hogy az egészségre (meg a rendszeres mozgásra) nevelés jegyében a jól végzett gyakorlatok fejében cukorkával a kézben (és baromi hamar a szájban) távozhattak a résztvevők. Hétfőn meg ovifoci volt! Ahol Peti bácsi piros és kék köröket tett le a földre, és ezek voltak a mókusfészkek! És mi voltunk a mókusok Anya!! Jövő héttől meg indul keddenként a zeneovi, szóval nem, idén sem fogunk unatkozni. Csütörtökön hittan, pénteken taek-won-do...persze, mindez csak opció! A lényeg, hogy megtehetném!

De most befejezem, tartom magam az elhatározásomhoz, csak röviden! Holnap újra itt!

Csókoljon meg benneteket a Nyári Mikulás!