Kiöntöm nektek a szívemet! Hátha akkor nem fáj annyira! Na jó, senki se meneküljön, megkíméllek benneteket a lelki szemetesláda rettenetes szerepkörétől. Ja, a fenti locsolóversikét apukám farigcsálta annak idején, amikor még járt locsolkodni. Az a szép benne, hogy most, Halloween-kor is rohadtul aktuális. Amit végre mát itthon is teljesen legálisan megünnepelhetünk. Miért, volt, amikor nem? Volt!
Éppen apukám tiltotta óriási vehemenciával, hogy kísértetnek öltözve huhogjunk a kapunk előtt a járókelők idegeit borzolva emígyen. Még valamikor a kétezres évek elején eszeltük ki ezt a mókát. A tesóm még azt is kifundálta, hogy egy seprűnyélre kötött tököt lóbáljunk hirtelenszerűen az arra elhaladók arca előtt. Na, apukámnál itt telt be a pohár. Kegyeletsértés gyanújával állított elő mindannyiunkat, s kobozta el az összes seprűnyelünket meg lepedőnket. Pedig már lyukakat is vágtunk beléjük. Hogy jobban lássunk. Egy év múlva már rutinosabbak voltunk, a szomszédot is bevontuk a nagy összeesküvésbe. Van is erről egy prímán sikerült csoportfotó valahol.
Szóval idén már legálisan ünneplünk. Tegnap például a Hősök terén, többezren, töklámpást szorongatva. Féltem is nagyon, nehogy elsodorja a tömeg a futkározó gyerekeinket. De ahogy az éjszakai röhögés is akkor élvezetes igazán, ha vigyázni kell, nehogy felébresszünk vele valakit ( a párnába röhögj!!!), legálisan, nagydobra verve már ez sem az igazi. Bozótharcos lennék? Meglehet! De azért mi faragunk, dzsamálunk lankadatlan lelkülettel. Ti meg csak borzongjatok!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen