Amire a legkevésbé sem volt szükségünk, mégis egy csomót vittünk: különböző vastagságú és esőbiztos kabátok, dzsekik, pulóverek, hosszúnadrágok, bélelt nadrágok, magasszárú cipők
Amiből jó sok kellett volna, de csak egyet-egyet vittünk és csak a gyerekeknek: rövidnadrág!
Amire igazán szükség lett volna, de egyáltalán nem vittünk: szandál!
Amiből a négy nap alatt egyetlen egyet sem láttunk: felhő!
Amit a legtöbbet csináltunk a hétvégén: izzadtunk:-)
A fentiekből ki lehetett találni, hogy most az egyszer tényleg telibe találtak az időjósok: visszatért a nyár! Nem kicsit, nagyon! Kb. 26-27 fokot mondtak. Budapestre. De arra elfelejtették felhívni a figyelmünket, hogy Pécs már bőven mediterrán, szóval ott legalább 30 fok tombolt, délben a napon talán még ennél is több. Nagyon vicces volt október közepén folyton az árnyékot keresni (napsapka és napkrém persze nem volt nálunk) és arra várni, hogy mikor jön egy kis frissítő szélfuvallat!
Ami igazán kellemes volt: estére sem hűlt le a levegő, tehát este nyolckor még simán futkároztunk-szökőkutaztunk a főtéren, pólóban!
A legjobb pozíciója: a szállásunknak volt, a dzsámi közvetlen közelében foglaltam szobát ugyanis. Így aztán tényleg benne voltunk Pécs éjszakai életének sűrűjében, közvetlenül a főtéri rohangászás után vittük a fiúkat az ágyba.
A legnagyobb csalódást: a szállásunk okozta. Mert igaz ugyan, hogy jó helyen volt városnézés szempontjából, de ilyen lepukkant szobában nagyon régen volt már szerencsém éjszakázni. Nos, magamra vessek, hiszen ők nem árulnak zsákbamacskát: már a honlapjukon is Magyarországon legrégibb szálláshelyeként hirdetik magukat. Vélhetően az a Rökamié is megjárta már Lajos király udvarát, amin az első éjszaka nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Humanitárius okokból most nem írom le a hotel nevét. A reggeli rendben volt amúgy. Tudjátok, engem könnyű lekenyerezni.
A legsürgősebb névváltoztatást: Pécsnek javaslom. Még mindig Európa kulturális fővárosaként hirdetik magukat, pedig már nyugodtan átkeresztelhetnék a Vizek városának. Soha életemben nem láttam még ennyi szökőkutat/csobogót/mesterséges kispatakot egy négyzetmkilométeren belül, mint Pécs belvárosában. Hangulatosak, az biztos. Pláne ilyen melegben. Izzadtam én is minden egyes alkalommal, amikor megpróbáltam visszatartani Flórikámat a teljes megmerítkezéstől. Jellemző módon Tóbin kellett cipő-zoknit cserélnem, amikor nem figyelt a lába elé a nagy levélúsztatás közepette.
Életem legszuperebb játszóterét: Pécs Tettye nevű városrészében/pihenőparkjában találtuk meg. Komolyan, több mint négy éve figyelem-keresem-kutatom a jobbnál jobb játszótereket hazánkban és Európa-szerte. De ilyet, mint itt, még soha nem láttam. Pedig nem is volt olyan hatalmas. De olyan elképesztően színes volt a kínálat, hogy egy nap nem volt elég a felfedezéséhez. Kisgyerekes ismerőseimnek ajánlom, hogy mielőbb keressétek fel! Pluszpont, hogy van WC is a közelben, illetve az egésznapos hidegélelmet beszerezhetitek a közeli pékségben. Ambíciózus apukáknak ajánlom a focipályát!
A legkomolyabb tériszony: a TV-torony legtetején kapott el a Misinán. Régen remegtem már ennyire. Ezt a csodálatos érzést csak fokozta, hogy a fiaim okvetlenül szükségesnek látták, hogy körbe-körbe szaladgáljanak a kilátóteraszon. Persze, volt kerítés meg minden. De akkor is. Úgy megnyugodtam, amikor már lefelé vitt a lift. Jó, a kilátás pazar volt, naná! De most egy ideig földhözragadtan szeretném tengetni mindennapjaimat.
A legjobb hírt: közvetlenül a pécsi főtérre érkezve kaptam meg, amikor egy hirtelen ötlettől vezérelve megnéztem a mailjeimet (hot spot!). Erről a hírről nektek is be fogok számolni, ha eljön az ideje! Méghozzá nagyon részletesen! Csak győzzétek kivárni! Annak a bejegyzésnek amúgy az lesz a címe, hogy: "Na, ki a fasza gyerek?" Izguljatok! (és nem, most nem egy újabb unokatesó érkezéséről fogok írni!)
A legkellemesebb meglepetést: számomra Pécs Zsolnay-negyed nevű látványossága okozta. Rengeteget hallottam már erről az ingatlanfejlesztésről, írtak róla sok jót, meg persze sok rosszat is, ahogy az Magyarországon szokás. Én mégis főként arra hagyatkoztam, ahogy Hoppla, ez a kis megrajzolt nyuszika látja és láttatja: van játszótér, labor, planetárium, bábszínház meg boltok utcája. És ez tényleg volt. Ez mind. És mi mindent ki is próbáltunk. Elképzehetitek, egy egész napot töltöttünk el itt, az egykori gyár területén, a szupercsodás, szupermodern környezetben, ahol mégis minden igazi Zsolnay. Nem tudom, mennyi pénzt ölhettek bele ebbe a pár épületbe, de szerintem minden fillért megért az az egészen különleges atmoszféra, ami itt fogadja a látogatót. És igen, itt is szuper a játszótér. Hatalmas, sőt, még annál is hatalmasabb. És az a rengeteg program. Óvodás korú gyerekeknek kötelező!
A legnagyobb csönd, azaz a társas magány: akkor lepett meg engem, amikor Flórikám a napközbeni alvását abszolválta. Általában másfél-két órát töltöttünk így édeskettesben. Ő a maga részéről vízszintes helyzetben a babakocsijában, én pedig közvetlenül mellette ülőhelyzetben. Tóbi és Jan valahol máshol aktívkodtak többnyire. Szóval nekem maradt az a szép, elmondhatatlanul szép program, hogy gyönyörködhettem az alvó kisfiamban. Meg csináltam magamról kb. száz darab selfie-t. A legújabb mániám, bocs!
A legnagyobb kerülőt: mi tettük hazafelé. Pécsről ugyanis nem autópályán tértünk haza, hanem a 65-ös úton előbb még beugrottunk Siófokra. Mert olyan szép az októberi Balaton. Ja, előtte meg voltunk még Orfűn is!
A legüresebb autópálya: az M6-os. Péntek délután volt olyan, hogy percekig nem volt autó a közelünkben. Se előttünk, se mögöttünk, de még csak mellettünk sem. Jan kérte, hogy szórakoztassam, nehogy a fiainkat követve ő is bealudjon ettől a nagy egyhangúságtól.
A legnagyobb élmény: egyértelműen az volt, amikor Tóbival kézműveskedtünk egyet a Kerámia Festöde nevű műhelyben, a Zsolnay negyedben. Ő egy tojást és egy tengeri csillagot festett ki, én egy müzlis tálat Jannak, persze Tóbi segítségével. 3 napon belül ki is égetik és felhozzák a műveinket Pestre! Nekünk már csak át kell venni!
A legillatosabb erdő: a Mecsek, októberben. Tettünk egy minikirándulást, persze szigorúan hegynek lefelé. Káprázatos volt!
A legjobb tanács, amit adhatok nektek: irány Pécs! Persze, sokat adott a városhoz ez a fantasztikus, és tényleg minden elképzelést felülmúló jó idő, amely csak erősítette a város amúgyis meglévő mediterrán hangulatát. Eszembe nem jutott, hogy október kellős közepén ilyen élet tombol az utcákon este, ennyi kiülős hely van és ennyi utcazenész próbál majd bennünket szórakoztatni. Ja, ehhez kapocsolódik még valami:
A legviccesebb pillanat: este nyolc óra, a főtéren egy szakállas hippi bácsika aprócska bendzsóját pengeti veszettül, a fiaim pedig pingvintáncot járnak féktelenül....
Mertünk nagyot álmodni!!!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen