Tengerre magyar!

12 éve nem voltunk olyan tengernél nyaralni, amiben is fürdeni is lehet. Nem, az Északi-tengerben nem lehet. Szerintem a húsz fok alatti vízhömérséklet nem magyar embernek való (de még Jannak sem, pedig hány hetet töltött ott gyerekként a szüleivel! mégsem merészkedik bele bokánál mélyebbre...). Idén tehát teljesen egyértelmü volt, hogy langymeleg, lehetöség szerint áttetszö sósvízben szeretnénk füröszkélni. Mivel egy családi találkozó amúgyis keleti irányba szólított bennünket július végén, már csak kellett tennünk egy balkanyart és meg sem álltunk Isztriáig, annak is a legdélibb csücskéig. Jártunk már itt 2007-ben és 2011-ben, mégis nagyon különlegesen hatott rám a táj szépsége, kb. nonstop fotózni akartam, minden egyes sarkon találtam valami fotogént. Jöjjenek hát a legjobb képek, az összekötö szövegekböl pedig az is ki fog derülni...khm...miért nem megyek mostanában az Északi-tengerhez:-)

Érkezésünk estéjén fogadott bennünket ez a csodás látvány. Holdfelkelte az öbölben, amelynek partján a következö kilenc napot eltöltjük. Egészen eddig a pillanatig azt hittem, hogy az ilyen giccses hangulat engem nem fog meg ugyan. Pedig de. Nagyon is!

Ezt a képet meg másnap hajnalban löttem magamról. Jól tippeltek, futáshoz készülödök, míg a család többi tagja édesdeden szundikál (csak én vagyok ilyen koránkelö gyalogkakukk). Ezt a príma kis futókört néztem ki magamnak az egészen közeli félszigeten (már csak a nevét is imádtam! Bumbiste!):

A futókör rendesen megizzasztott, volt benne sok kaptató, de a látvány mindenért kárpótolt:

Igazából nem is mertem elhinni, hogy ennyire csodaszép helyen töltjük a jól megérdemelt éves pihit. Ezt nézzétek:

Aztán ettél-e jókat Terike? Hogyne! Ki nem hagytam volna a tenger gyümölcseit, ha már egyszer a közvetlen közelemböl halászták ki az ínycsiklandó falatkákat! Pizzán az igazi, persze:

Ja, és hogy melyik a kedvenc városom Isztrián? Erre a kérdésre egyértelmüen Rovinj a válasz! Itt készült rólam az egész nyaralás egyértelmüen legjobb képe, nagyon hozza a feelinget:

Imádom Rovinj girbe-gurba kis utcácskáit, az alapvetöen velencei építészeti stílusát és az utánozhatatlan és utolérhetetlen mediterrán hangulatát. Nem véletlenül éreztem ott wannabe plus size modellnek magamat, figyeljétek ezt a pózolást:

És az sem lehet csupán a véletlen müve, hogy éppen itt, Rovinjban készült a legeslegjobb családi fotónk az egész nyaralás során:

Hát fürödni fürödtünk-e sokat? Bizony, hogy igen! Rengeteget! Minden egyes nap! Órákon át! Szerintem én egyetlen percet sem töltöttem napozással..csak a víz a víz a víz! Vízmániás vagyok! Hogyan is éltem túl az elmúlt 12 évet tengerbemerülés nélkül? Oh én bolond! Ilyen csodálatosan kristálytisztavizü strandokon jártunk:

De nekem a személyes kedvencem ez itt, ez a kis eldugott öböl, ami Isztria legeslegdélibb csücskén található, a Kap Kamenjak Nemzeti Parkban (2007-ben - fiatal házaspárként - és 2011-ben - egy pici gyerekkel - is jártunk már itt, naná, hogy - két kamasszal - is visszatértünk):

Búvárkodtunk (a felszínen), lebegtünk a nagyon magas sótartalmú víz felszínén, és nem, csak nem akartuk elhinni, hogy ekkora mázlink van az idövel (én nagyon féltem a höségtöl, de kellemes 30-31 fok volt végig). És, hogy melyik volt a legkellemesebb élményem? Talán ez a barlangba úszós?

Esetleg, amikor Pula városában jött rám megint a modellkedés?

Netán amikor egy erdei ösvényen jógázni támadt kedvem? (Ez itt a hös nevü aszana, úgy nézzétek!):

Vagy amikor majdnem elfújta a szél a gumimatracomat?

No, persze az is lehet, hogy az volt a legjobb, amikor vacsoraidöben mentünk medencézni és annyit rendetlenkedtünk, amennyit akartunk...

Kérem, ennyi fantasztikus élmény közül szinte lehetetlen egyetlenegyet kiemelni! Megismételhetetlenül szép, szinte álomszerü nyaralásban volt részünk, hiszen egyszerüen minden passzolt...az idö, a szállás, a helyszín...borzasztóan nehezünkre esett utolsó este beismerni, hogy másnap vége, ennyi volt, indulás haza...persze azért még annak a bizonyos utolsó estének is megadtuk a módját! Kezdtük egy csodálatos sétával a naplementében:

Aztán élö zenét hallgattunk a parti sétányon, beszívva magunkba a tengerparti nyár minden csepp boldogságát (bónusz: egy swing zenekar lejátszotta Sinatra best of repertoárját csak nekünk csak ott csak akkor):

Most már október van, de csak nem akar rendesen beköszönteni az ösz...a ma este is olyan langymeleg, és olyan, de olyan nyári illatoktól terhes az esti szél...mi meg már jó németek módjára a jövö évi nyaralást tervezzük...van rá esély, hogy megint ide:

Szóval ide:

Mert én ezzel képtelen vagyok betelni:

Na, majd jövöre megtudjátok, hogyan döntöttünk! Be fogok számolni! P.S.: Köszönöm Mona, hogy emlékeztettél erre a félkész posztra, nagyon jó érzés volt - legalább gondolatban - újra átélni ezt a nyaralást!