Énszerénységem

Van az a pillanat az életben, amikor mindent egy lapra teszel fel. Vagy inkább mondjuk úgy, rábízod magad a sorsra. Hátradőlsz, kiadsz a kezedből minden felelősséget, minden kontrollt, ezentúl irányítsa az univerzum az életedet!

Ilyen hangulatban voltam én is valamelyik nap. Na, nem a Jehova tanúi találtak meg, még csak nem is a Krishna-tudatúak és semmiképpen sem a mormonok (mindegyikük jelen van erre mifelénk). Teljesen profán módon, egy kínai take-away kapcsán jött a megvilágosodás.

Bizony! Elhatároztam, hogy egy életem egy halálom, én most félredobok minden gátlást, minden hitetlenséget és rábízom magam egy SZERENCSESÜTIRE! Ami benne van, az vezessen utamon! Örökre!

Hiszen ez már egyszer bejött! Begyütt, ahogy Gyöngyösön mondták! 2009. november 18-án egy babás-mamás (részemről baba után vágyakozó) teázás során kaptam ezt:

Amikor megtalál egy kihívás, akkor jössz rá, hogy sokkal többre vagy képes, mint hinnéd!

Két nap múlva következett a történelmi jelentőségű wellness-hétvége, végtelenül sablonos módon kilenc hónap múlva pedig ez:

Szóval! Ha már egyszer ilyen jól jöttem ki belőle, most sem lehet másként! Roppanjon a süti, elő azzal a hihetetlenül magvas gondolattal, hadd kerüljön sínre az életem! Ezt kaptam:

A legnagyobb erényed a szerénységed.

Öööö...tessék? Ez meg milyen bölcsesség? Milyen üzenet? Hogy kell ezt értelmezni? Van valakinek valami ötlete? Elkeverte a gépíró bácsi a Coelho-kötetet és kénytelen volt saját kútfőből dolgozni? Mi a fenét kezdjek ezzel? Szerény lennék? Én? És ez így van jól? Vagy éppen, hogy ez az az erény, amiben még fejlődnöm kell? Túlságosan hivalkodó lennék? Gyerekek, napok óta ezen gondolkozom. És semmire sem jutok. Vagy mindez szimpla baromság? Akkora hülyeség szerencsesütikben bízni, mint amikor valaki úgy választ magának nevet, hogy két helyen felüti a szótárt (Weiler Wonaláz, ha még emlékszik rá valaki a Friderikusz Show-ból, jó húsz évvel ezelőttről)? Vagy igenis, mindennek van valami magasabb értelme (ahogy én szoktam mondogatni, ha lekésem a vonatot)?

Amint rátaláltam a megoldásra, szólok! Most megyek, szerénykedek egy kicsit fürdőszobatakarítás közben. Rá is fér. Rám is, meg a fürdőszobára is!

PS: Nekem amúgy milliószor jobban bejön az a mondat, ami Berki Krisztián tornacsarnokára van kiírva: ne elégedj meg azzal, ami vagy, törekedj arra, ami lehetnél! Jó lesz ez nekem a Kakas évére! Persze, csak szerényen! Esetleg piánóban??? Ki tudja már azt!