Píszí

Most akkor cigány vagy roma? Melyik a helyes? Tudja ezt valaki egyáltalán követni? Mert Országos Cigány Önkormányzat, de Roma Sajtóközpont. Vagy a két dolog tök mást jelent, nem is egymás szinonímái? Kérhetek még cigánypecsenyét az étteremben? Nem, mert az már cigányozás? Igen, de akkor zene nem lesz? Itt legyen okos az ember!

Hát igen, politikai korrektségből már otthon is feladták a leckét, de mióta itt élünk, egészen új dimenziókkal ismerkedhettem meg. Kezdjük az ünnepekkel! Vegyük például november 11-ét, Szent Márton ünnepét. Ezen a napon arra a csodálatosan jólelkű római katonára emlékezünk, aki volt olyan rendes és az úti köpenye felét lahasította a kardjával, majd ráterítette egy szerencsétlen koldusra (hat Kleider nicht, hat Lumpen an...ahogy Flórika énekelte, még ma reggel is). A németek igazán csodálatos látványvilágot kanyarítottak e szentéletű férfiú ünnepköre köré, van lampionkészítés, lampionos felvonulás, óriási tűz, római katonáknak beöltözött lovasok, armer Mann, Glühwein, Brezel meg minden, ami kell. Csupán egyetlen számmal szeretném érzékeltetni, mekkora hepaj ez például az Alsó-Rajna vidékén. Csak Krefeldben, ami lakosainak száma alapján frankón lehetne Magyarország második legnagyobb városa (itt oly mértékben jelentéktelen, hogy a legtöbb német még csak nem is hallott róla), NYOLCVANKETTŐ azaz 82 különálló felvonulást tartottak Szent Márton tiszteletére. Mi idén kettőn vettünk részt, kétszer énekeltük azt, hogy Laterne, Laterne, Sonne, Mond und Sterne és a gyerekek is kétszer kaptak csokit, cukrot meg én nem tudom, még mennyi édességet (pedig fejenként csak egy lampiont barkácsoltak az oviban!). Na! Az Alsó-Rajna vidékén még van a honpolgárban szemernyi tökösség, ott még simán kiírják, hogy Sankt-Martins-Umzug. No, de mit írnak ki minálunk? Lichterfest, kérlek szépen. Ünnepeljük a fényt! Ugyanazokat a dalokat énekeljük, ugyanazt a szentet ünnepeljük, ugyanolyan Martinsbrezelt eszünk, csak máshogy hívjuk! De miért is? Én, mint egyszeri betelepedett magyar, meg mertem kérdezni. Hát ment is a mismásolás rendesen. Izé, mert az egyháznak is van ilyen felvonulása, és mi nem hívhatjuk ugyanúgy. Ez elég sovány vígasz. Aztán valaki, már nem emlékszem, ki, talán egy renitensebb apuka megsúgta, hogy gondolni kell ám a másvallásúakra is, nehogy megsértsük őket! Értem? Nem. Amúgy mondjak valamit? Pannonhalmát egész este meg se említették! Megsértődjek??

De nincs sok időm elmorfondírozni ezen, mert közeledik az advent és a szokásos ovis barkácsolós-sütögetős szombat délután. Ez az az embertpróbáló alkalom, amikor a sokatlátott óvodapedagógusok kiraknak az asztalra egy halom Raffello-t (kókuszgolyót, nem festményt), gumicukrot, Dominostein-t, Leibniz-kekszet és zacskóba töltött cukros tojáshabot. Tessék mondani, ezt meg szabad most enni minekünk? Hogy jutott ez eszedbe? Barkácsolni fogunk belőle, kérlek szépen! Hóembert, bosziházikót, miegymást! Nem, megkóstolni majd csak otthon szabad. Pompás móka ez nem egészen négyéves gyerekekkel egy asztalnál, én mondom nektek! Közben az egyik agilis apuka gitárt ragad és hópehelyfakasztó dalokat kántál, válaszul szuperanyu könnyed lépésekkel hópehely-táncot lejt...na, ki nem találnátok, ezt a szeánszot hogy hívják! Nem, az adventi barkácsolás az nem jó megoldás, az még tavaly jó lett volna, idén már nem úgy hívják! Gemütliches Beisammensein, kérlek szépen. Itt már nem is kellett megkérdeznem, tudtam magamtól is. Úgy jó, úgy szépen kellemesen együtt vagyunk, senkit nem sértünk meg, pláne a törököket nem. A törököket, akiket a csoportból kizárólag mi ismerünk tisztességesen. Csak nektek elárulom, hogy az egyikük félig-meddig görög igazából, a másik családot meg olyannyira nem sérti a karácsonyi ünnepkör, hogy már novemberben fát állítottak a nappalijukban, a saját szememmel láttam! Ezt a nagy kellemetességet meg oly kevéssé hiányolták az életükből, hogy el se jöttek! Szóval akár ki is írhattuk volna: ADVENT!

Jó, gondoltam én. Végetért az ünnep, már a fánkat is elvitte a ház elől az önkéntes tűzoltóság (nálunk már csak így megy ez!), reméltem, talán húsvétig (nyúlünnep? tojásfesztivál??) lesz egy kis nyugi. Tegnap el kellett vinnem a fiamat az iskolába, a beiskolázás része nálunk az iskolaorvosi vizsgálat. Kaptunk is erről szép hosszú hivatalosan megfogalmazott levelet, ember legyen a talpán, aki minden sorát érti, szótáraztam én is egy kicsit, pedig. Na, de csak odaérünk tegnap időre, állunk a titkárság előtt, és igazán fogalmunk sincs, hová kell menni, kit kell keresni. Nézgelődök körbe, egyszer csak megpillantom ezt:

Rutinos gyerek vagyok, nem az a nyeretlen kétéves típus, de azért vacillálok. Tényleg? Tényleg képesek így jelölni, hogy iskolaorvosi vizsgálat arra? Kérdezem a fiamat, szerinted mi ez? Szerintem anya ez az elsősegélynyújtó hely a kicsiknek, akik még nem tudnak olvasni! És tényleg! Annyiban igaza volt, hogy ez a kép főként azoknak szól, akik nem tudnak olvasni. Németül, úgy értem. És valami azt súgja, hogy ők lehetnek többségben, mert a (németül) olvasni tudó kisebbségnek egy deka információ nem volt kirakva. Érted, nem érted. Intelligenciateszt! Kicsit hitetlenkedve, kicsit pironkodva elkezdtük követni a macit. A MACIT! Én csodálkoztam a legjobban, amikor elértünk egy ajtóhoz, amire frankón ki volt írva (kizárólag németül), hogy Gratulálunk, Ön nyert, tényleg ide kellett jönnie az iskolaorvosi vizsgálatra, kérjük, a rendelést kopogással ne zavarja, szólítani fogjuk!

Megfelelt egyébként

Hát, valahogy így. Így élünk mi a nagy píszí földjén!