Ember???

Ma reggel Flórinak nagyon sokáig tartott, amíg összeválogatta a ruháit. Annyira, hogy Tóbi közben lement egyedül a konyhába. Kiabál fel nekem, mikor csinálok neki szendvicset. Mondom, hogy mindjárt, a tesójának segítek éppen. Nagy csend lentről.

Közben Flóri azért mondja a magáét: - Anya, pólót kérem, fázok!
Azt hittem, hanyatt esek (guggolás közben nem nehéz). Jó egy évig hallgattam azt, hogy: anya én fáz! esetleg: kicsi nyuszi fáz (és akkor mindig jól betakaróztunk!) De így, ragozott formában! Most először! Hiába, felnövünk lassan!

Aztán csak lemegyünk a konyhába, Tóbi fiam elégedetten dalolászik (Star Wars-t, mi mást).

- Na, már nem vagy éhes?
- Már nem... - törli meg a száját nagy elánnal. - Ettem egy fagyit!
- Fagyit reggelire?
- Anya, te mondtad, hogy legyek önálló!

Na, ezt is megkaptam! És milyen igaz! Gondolható, hogy ezután Flórika se érte be kevesebbel, mint egy nugátos-mézes magnummal a mélyhűtőből.

Reggeli közben kicsit disznólkodtam a kefírrel, magyarázkodtam is bőszen Flórika előtt:

- Kisfiam, én is ember vagyok!
- Te ember?
- Miért, szerinted mi vagyok, ha nem ember?
- Anyuka!

Na, végre valaki elismeri, hogy felsőbbrendű lény vagyok!!!