50 év

...korkülönbség! Az azért már elég komoly! 94 éves az illetö, akiröl írok ma nektek. Induljunk most egy fantasztikus utazásra! Irmgard....nem így hívják igazából, de akár így is hívhatnák, mert nagyon menö név volt ez akkoriban...mikor? 1930-ban. Amikor született. Hol? Szászrégenben, vagy ahogy ö mondja, Sächsisch-Regenben, ma (és akkor, de közben egy kis idöre nem) Romániában, közelebbröl Erdélyben, még közelebbröl Maros megyében, a Maros két partján, a Maros és a Görgény összefolyásánál. A gyerekkoráról csak annyit, hogy békében éltek egymás mellett a románok, a németek és a magyarok ebben a soknemzetiségü kisvárosban, valamennyire beszélték egymás nyelvét és tisztelték egymás kultúráját. Amikor aztán 1944-ben már kb. lehetett tudni, hogy mi vár azokra a németekre, akiket otthon talál az egyre közeledö Vörös Hadsereg, menekülöre fogta Irmgard és négy testvére, nagyterhes édesanyja valamint apja és egyéb rokonai. "Kopogtatott a szomszéd, anyám egy óra alatt pakolta össze a legszükségesebbet, rohantunk az állomásra." Napokon át tartó vonatozás következett, pusztító körülmények között. Állva, összezsúfolva, vödör a sarokban...ha a vonat megállt valahol, nem lehetett tudni, miért áll, meddig áll, bombáznak, nem bombáznak, túlélik-e, nem élik túl, indulnak-e a tovább. Tíz nap alatt értek Magyarországra (útközben, Tokajnál az egyik testvére majdnem lemaradt a vonatról, de az utolsó pillanatban sikerült felhúzni), egészen pontosan Mosonmagyaróvár közelébe, egy gyüjtötáborba. Itt töltöttek nyolc hónapot, teljes bizonytalanságban. Közben a gyerekek magyarul tanultak. Itt született meg Irmgard ötödik testvére is. Aztán szerencséjük volt, még idöben mehettek tovább, ezúttal Ausztriáig jutottak. Itt nyolc évet töltöttek teljes hontalanságban. A régi haza már nem, az új haza még nem tartott rájuk igényt. A hetedik testvére itt jött világra. Végül valami óriási kitartással és elszántsággal sikerült Irmgardnak Frankfurtig jutni, letelepedni és szakmát tanulni. Kertész akart lenni minden áron. Itt ismerte meg született frankfurti férjét, és amikor Bürstadt és Lampertheim között létrehozott az állam 14 mintagazdaságot, nem teketóriáztak, belevágtak. Föleg, mert éppen olyan gazdákat kerestek a gazdaságok élére, akiknek menekült múltjuk volt. A gazdaságuk szépen növekedett, gyarapodott. Négy gyerekük született, a negyedik éppen abban a házban, ahol beszélgetünk. "Úgy képzeld el, délelött még a traktoron ültem, aztán délután csak bementem, meg azért a bábát is áthívtuk a rend kedvéért." Fia született, a három lány után. Aki aztán annak rendje s módja szerint kitanulta a mesterséget s viszi tovább a családi gazdaságot, virágtermesztésre szakosodtak. Van, hogy 450ezer(!) cserepes erika virít az udvaron. A fiának lett aztán egy fantasztikus felesége, majd született egy fiuk meg egy lányuk. Éppen az én gyerekeimmel azonos években, s mivel ez a gazdaság ugyanazzal az iskolai busszal érhetö el, mint ami felénk is jár, a gyerekeink osztálytársak lettek. Mi pedig elöször ismerösök, aztán barátok. Így esett, hogy megismerhettük a még mindig (szó szoros értelmében) virágzó gazdaságot és a hatalmas, vendégek fogadására igencsak alkalmas ebédlöt, amelynek hosszú asztalánál egymás mellett ülünk Irmgarddal, immáron sokadszorra. Mert neki nagyon imponál, hogy én magyar vagyok. Mert neki jó emlékei vannak a magyarokról. Annyira, hogy 80 azaz nyolvan év távlatából is simán elö tudja hívni a magyartudását, a napszaknak megfelelö köszönéseket, a tízig számolást...és ami számomra elképesztö és szinte hihetetlen: a magyar Himnuszt! Korrekten, dallammal, mindennel. A 96 éves növére mindeközben Pittsburgh-ben él, rendszeresen telefonálnak, a 92 éves öccse Vancouver-ben...a többiek erre-arra Németországban...utoljára tíz éve volt együtt a hét testvér, erröl egy hatalmas bekeretezett csoportkép tanúskodik az ebédlö falán. De ne merengjünk a múltban, mert nem azért álltam neki ennek a bejegyzésnek! Hanem azért, mert nekem Irmgard valami hatalmas nagy példaképem. Persze, biztos genetika is, hogy valaki 94 évesen olyan szellemi frissességgel rendelkezik, amit sok negyvenes barátnöm megirigyelhet. Egyszerüen sziporkázik a csaj (nem tünik adekvátnak ez a szóhasználat, de higgyétek el, illik rá nagyon!). Múltban, jelenben, jövöben nem keveredik el, nem bonyolódik bele, mindennel tökéletesen tisztában van. Kiváló társalgó, olyan sztorijai vannak, hogy megörülsz! Nekem ö maga az élö történelemkönyv, egy olyan kor tanúja, amiröl mi csak (tan)könyvekböl, esetleg dokumentumfilmekböl tájékozódhatunk. Persze, apukám is sokat mesélt a háborúról (pardon, A háborúról), de ö tíz évvel fiatalabb volt Irmgardnál, nem volt ennyi tudatos és eleven emléke. Azt, hogy milyen lehet 14 éves tinilányként egyik pillanatról a másikra felkerekedni, ott hagyni mindent és mindenkit, ami és aki fontos volt neki, és éveken (évtizedeken!) keresztül számkivetettként élni idegenben...ezt apukám nem tudta. Pedig ez most eléggé hot topic a világban, pláne itt Németben. Mármint a menekültkérdés. Mert sokan és sokféleképpen viszonyulnak hozzá, azaz hozzájuk. Jó így ülni Irmgad mellett és megismerni egy teljesen más perspektívát. No, de mit csodálok benne még a memóriáján és szellemi képességein túl? Az eszméletlen vitalitását, azt! Az például neki teljesen alapvetö volt, hogy minden létezö mozgásszervét megoperáltassa...új térd, új csípö, gerinc...mindent a mozgékonyság érdekében. Heti kétszer jár vizigimnasztikára, heti kétszer meg konditeremben emelgeti a súlyokat. "Kérdeztem múltkor az edzöt, mit javasol, mit tehetnék még a mozgékonyságomért?...csak nézett rám meredten...94 évesen mit akarok még??" Persze, Irmgardot nem kell félteni, kialakította a saját edzéstervét, napi egy órát sétál a környéken. Szigorúan gurulós kerettel, mert azért a szédüléssel nem árt vigyázni. De a házban bot nélkül közlekedik, erre nagyon büszke. Nézem, nézem és nem értem. S.Oliver felsöje az utolsó divat szerinti, haja belöve, látszik, hogy készült erre a társas összejövetelre. Lehet, hogy a 94 az új 70? Annyi bizonyos, hogy én csak és kizárólag akkor akarok 94 éves lenni, ha úgy, olyan frissen és üdén élhetek, mint Irmgard! A következö 50 évért elöre!