Tagesmutter megdicsőül!

A napokban úgy alakult, hogy két pótgyerekemtöl is búcsút kellett vennem. Közel három évesek mindketten, jövö héttöl már oviba járnak. A búcsú nálam többnyire kellemes sütizéssel, kávézással és kvaterkálással telik. A csúcspont persze mindig az ajándékozás. Nekem, az öt (lány!)gyerek között felnött egyénnek még mindig a tárgyi ajándék az egyik legmarkánsabb szeretetnyelvem...pláne, ha passzolnak is azok az ajándékok! És most passzoltak, nagyon is! De nézzük szép sorjában: November elsején az M. nevü kislánytól búcsúztam el. Ö 2022 februárjától járt hozzám, akkor volt éppen 13 hónapos. Beszélni, járni még nem tudott...most meg...egy böven óvodaérett gyönyörü kislány családja rebegett nekem hálás köszönetet. Na, de elég a dumából, nézzük az ajándékokat! Kezdjük talán a házi készítésü macaron kollekcióval! Hja kérem, könnyü, ha cukrászmester van a családban (nekik könnyü, nekem meg finom):

Ebböl a csomagból messze a sárga (maracuja ízesítésü) volt a legfinomabb, de azért a csokis is megért egy misét. No, de mi lapult a csomagban még? Hát ez:

Anyósomnál láttam elöször ilyen növényt. Olyan jó kis nyomkodnivaló dundi levelei vannak! Ezer éve vágytam már egy ilyenre! Igazából egy kicsi fa! És tudjátok, hogy miért olyan dundik azok a levelek? Mert ott tárolja a nedvességet! Ergo szinte alig kell locsolni! Hetekre is el lehet felejteni akár! Oh, tökéletes helye lesz nálam! Futottak még kategóriában leledzik a forraltbor meg az illatgyertya...jól jönnek ezek majd téli vésztartaléknak!

Nagyon sok dícsérö és hálát kifejezö szó hangzott el a délután során, nagyon soknak, söt, fantasztikusan megbecsültnek éreztem magam. Könnyek és ölelkezések közepette búcsúztunk el úgy másfél óra múltán...biztos voltam benne: ezt már nem lehet fokozni. Aztán felvirradt a november 2! Ezen a napon az L. nevü kislánytól vettem búcsút, ö 2022 júniusától volt a családi napközim oszlopos tagja. Akkor volt 18 hónapos. Elötte már próbálták beszoktatni egy bölcsibe is, sikertelenül. Elég nagy fenntartásokkal érkeztek hozzám a szülök, ódzkodtak az újabb kudarctól, meg attól, hogy a gyerekükkel nem stimmel valami. Mint kiderült, a gyerekkel minden stimmelt. Nagyon is. Rekordidö alatt egymásra hangolódtunk, óriási lett köztünk a harmónia. Kiderült, hogy mindketten imádunk röhögni, rádásul nagyon hasonló a humorunk. Mind a motoros mind a kognitív képességei rekordsebességgel fejlödtek a kiscsajnak, frankón jókat társalogtunk már így a vége felé. Ja, és imádta a nagy közös olvasásokat...borzasztóan nehezemre esett öt oviba engedni. A szülök a végtelenségig hálásak voltak nekem a harmonikus másfél éves közös munkáért, egy csodálatos, erösen személyre szabott ajándékkosárral érkeztek a búcsúra.

Ez már így elsö blikkre is nagyon pofás! Hát még, ha kicsomagoljuk, ízekre bontjuk, miegymás! Akkor lássuk! Volt benne két utalvány a nem is olyan távoli élményfürdöbe. Nekem, a nagycsaládból származó, mindig mindenét megosztó embernek eszembe se jutott, hogy nem az az egyetlen opció, hogy magammal viszem a férjemet...hanem akár egymagam is mehetek KÉTSZER:-)))

A fürdöcuccaimat majd szépen bepakolhatom ebbe a csodálatos kis szatyorkába, ilyen tutira senki másnak nem lesz az usziban:

Ha pedig vészesen fogyna az energiatartalékom a végtelen sok úszás hatására, innen mindig feltankolhatok (mire ezeket a sorokat írom, már írmagja sem maradt:-):

Ezúton tájékoztatom a kedves olvasót, hogy ez a kedvenc csokim, ez a narancssárga, bármilyen változatban, egyenesen az Államokból (az apuka járt ott nemrég üzleti úton, és most mondjátok meg, hát még ott is gondolt rám!), ja, azért pár fajta már errefelé is kapható. Na, volt-e még valami? Vagy üres már az a kosár? Majdnem. Egy külön ajándékzacsiban érkeztek az alábbi lábmelegítök...a dédnagymama kötötte öket a hosszú téli estéken:

Boldogan és elégedetten vágtam bele a november 6-án kezdödö beszoktatásba...ezek szerint csak van nekem valami kis varázseröm!