Ne röhögtess!

Mi is volt azzal a múltkori apokalipszissel? Na ne röhögtessetek már! A héten egészen új dimenziókba jutottam el. Főleg ma.

A lavina hétfő reggel indult el. Vállalok helyettesítést? Vállaltam. Szerdán volt az első olyan napom Tagesmutterként, amikor reggeltől délutánig itt volt nálam négy gyerek. Ebben benne volt a déli ebédeltetés meg a délutáni altatás is. Négy gyerekkel. És aki most arra tippelt, hogy a négy gyerek egy szobában egy időpontban aludt el...majd egyszerre ébredtek fel másfél óra múlva...annak így legyen ötöse a lottón! És ez csütörtökön is így volt! Nekem ez science-fiction kategória, de igaz!

A péntek vagyis ma viszont...szóval a helyettesítés miatt ma este fél hatig dolgoztam délután három óra helyett. Közben a fiaim bekaptak valami vírust, tehát felváltva hányták össze a lakás különböző felületeit. Szóval én hol azt takarítottam, hol meg helyettesítő munka címén szórakoztattam egy kétéves kislányt, aki be sincs hozzám szoktatva. Például ujjfestékkel és szappanbuborék fújással. Fogalmam sincs, honnan vettem mindehhez az energiát, tekintve, hogy múlt éjjel fél óránként ébredtem tartani a tálat.

Se nagyon humorosan, se nagyon tartalmasan nem vagyok most képes leírni ezt a hetet. Lényeg, hogy mindenki életben van péntek estére. Csodával határos módon, de életben. Én is. Félig-meddig.

És valamit jól csinálhattam, mert az anyuka, akinek a lányát helyettes Tagesmutterként láttam el a héten, tegnap azonnali hatállyal felmondta a szerződését az eddigi Tagesmutternél és hétfőtől egy éven keresztül hozzám fognak járni. Ergo: az apokalipszis állandósul. Sima hétköznappá szelídül a négy gyerekes üzemmód.

Az egyetlen vigaszom, hogy az egyéves kislány beszoktatása mostanra kiváló eredménnyel lezárult, nagyon szeret nálam lenni, jókat eszik, ez utóbbit részben önállóan műveli! Ja, és ágyban alszik a többiekkel egy szobában és egy időben, már nem kell hordoznom altatáskor! Szóval mission completed. Next?

Puszika!