Mert mi volt tegnap? A fiam ballagása, naná! Nem mondom, hogy az első, mert a bölcsiben is volt ilyen szeánsz. Akkor is irtózatos mennyiségűt sírtam, de mivel szoptattam, egyszerűen ráfogtam a hormonokra. Akkor azt hittem, az a csúcs. Tegnap minden elképzelhető rekordot megdöntöttem elérzékenyülés témájában. Óriási szerencse, hogy éppen hétfőn szereztem be egy csodálatos, félarcot simán takaró napszemüveget. Még nagyobb szerencse, hogy a nap is bőszen sütött, ezért kültéri rendezvényt tartottak az oviban. Így egyáltalán nem kellett magyarázkodnom. De miért is kéne? Az csak természetes, hogy meghatódok az én gyönyörű, nagy és okos fiamtól, aki az én egyik sejtemből fejlődött ki.
Akit megtapsoltam, amikor először megfordult. Aki felém tette meg az első lépéseit. Aki nekem mondta ki az első szavát. Aki tegnapelőtt a hálóingemben aludt, mert annyira izgult a tegnapi naptól. Akivel kapcsolatban nagyközönség előtt hangzott el a vezető óvónő szájából: "újra és újra megleptél bennünket, mennyi mindent tudsz, félelmetesen széles az általános műveltséged". Hát, ennyi. És még mennyivel több ő! Istápolja a kicsiket, barátkozik a nagyokkal, imád egyedül is lenni, és még fogalma sincs, hogy tengerbiológus vagy vulkanológus lesz-e, ha nagy lesz. Minden, de tényleg minden érdekli. Még a rókamanguszta is!
Még jó, hiszen éppen így hívják az osztályt, ahová majd augusztustól járni fog. Hogy én ezt honnan tudom? A héten megvolt az első iskolai szülői! A jövő elkezdődött!!!
Édes kis Tóbikám! Milyen nagy fiú lett <3
AntwortenLöschen