- Anya, úgy érzem, te mindig Flórikára figyelsz, rám nem.
- Anya, az az érzésem, hogy te már egyáltalán nem féltesz engem.
- Anya, szerintem Te csak apát szereted, bennünket nem.
Magyarázkodás, vitatkozás, kompenzálás, hebegés-habogás ilyenkor teljesen értelmetlen és céltalan. Ő úgy érzi. S mint tudjuk, az érzésekkel nem lehet vitatkozni. Pláne az övéivel nem.
Lassan neki kell állnom a tortájának, azzal akarom ébreszteni holnap. Nem is lesz most hosszú leírás. Viszont képekkel készültem.
Tóbikával augusztus 20-ra voltam kiírva, augusztus 17-én babaváró örömtáncot jártunk:
Aztán aug. 23-án, 23:32-kor ki is kukkantott a kis lustaság (aki ma egész nap azzal nyaggatott, hogy neki valójában miért nem 22-én van a születésnapja? Édes fiam, innen üzenem, nem rajtam múlt...apád a város legcsípősebb kínai kajáját etette velem ....és mégsem!!! De még így is örülhetsz, hogy nem augusztus 24-én ünnepelünk!!!) Na, itt már hármasban:
Szeretünk Tóbi születésnapjának környékén gyermekvasutazni. Olyan jó egyszerre érzékelni a múló nyár melankóliáját a perzselő kánikulával. Ott, a Libegő végállomásánál, a játszótéren mindkettő jelen van.
2013-ban:
és 2016-ban egyaránt:
Aztán amikor megfelelően kijátszottuk, kilibegőztük és kilátóztuk magunkat, visszaindulunk az állomáshoz vezető ösvényen:
2013-ban Flórikát természetesen még babakocsiban toltam, nincs is a képen:
2016-ban viszont pofátlanul felkéretkezett az apja nyakába, látjátok? Más nem is változott, ugye?
Isten éltessen drága Kisfiam!!!!!!
Nagyon boldog szulinapot kivanok Tobiusnak! fel is hivom holnap!
AntwortenLöschenÉs itt is: nagyon boldog születésnapot! <3
AntwortenLöschen<3 <3
AntwortenLöschenA tortarol kepet!!!
AntwortenLöschen