Lekéstem...

...a blogom második születésnapját. Két nappal csak, de lekéstem. Na, nézzük, miben más ez a március vége a 2014-es évitől:

- nem ettem meg a csokinyuszikat, azaz nem én ettem meg, azaz...na lényeg az, hogy majdnem mind megvan még, és szerintem nálunk már holnap, azaz nagyszombaton kitör a húsvét, szóval én elkezdem osztogatni, nem várok vele húsvéthétfőig, akkor úgyis kapnak a gyerekek még egy csomó minden mást is. Ja, tojásvadászatot már ma is rendeztünk, és erre tök büszke vagyok, mert én találtam ki az egészet, a kerettörténetet, a rejtekhelyeket, 14 állomással, úgy ám! Mindezt a lakásban, mert kint szakadt...de azért a pincétől a padlásig megmozgattam a bandát!

- Jan nincs külföldön, azaz külföldön van, de az immár belföld, mindannyian itt vagyunk Németben, ez persze két évvel ezelőtthöz képest külföld, de nekünk most már itt van az otthon, meg az itthon.

Mi maradt ki? Ja, az a bizonyos életmódváltás! Nézzétek, én idén januárban egyetlen dolgot fogadtam csak meg: minden hónapban megtöltjük a bioszemetet, ami egy rendes nagy kuka, úgy képzeljétek! Szóval felcsaptam zöldség-gyümölcs menedzsernek, állandóan vásárolok, mérlegelek, vacillálok, sütök-főzök meg párolok, hogy ránk ne rohadjon egy gramm sem...hát, egyre nagyobb sikerrel! A legnagyobb élményem eddig etéren: a múltkor megszólított egy öregasszony a Lidl-ben (miután jól megbámulta a bevásárló kocsimat): "maguk aztán nagyon egészségesen élnek!"

Hát, csak így tovább, a következő 52 hétben is!