Hát akkor nézzük, mit is szépített meg a gyermeki emlékezet! Talán a legfontosabb: az az ominózus torta valójában csak négyemeletes volt. És úgy általánosságban nézve nem is volt olyan nagy. Akkor viszont hatalmasnak tűnt! Persze, mert én meg kicsi voltam, alig látszom ki apukám mögül, látjátok? Igen, az vagyok én, az a szöszke-pöszkeség, valahol 5 és 9 év között, fogalmam sincs, valójában mennyi is lehetek! Sajnos a hard copy hátán nincs felirat, se évszám, se semmi. Dehát nem is kell! Hiszen ez a fotó annyira magáért beszél, hogy már fáj.
Kezdjük velem: azt tuti, hogy van a számban valami! Úgy saccolom, anyukám reszelt túrósát kaptam be sebtiben, amikor megneszeltem, hogy kamera van a közelben. Az a tény, hogy az asztalon egy azaz egy darab üdítős üveg sem fellelhető, az pedig tökéletesen igazolja édesapám arcvonásait.
Zsuzsi testvérem arca már-már szoborszerűen szép, de valahogy átjön, hogy nincs oda ezért a féktelen dajdajozásért. Nagymamám pedig...annyira imádom! Ahogy kiöltözött erre a neves alkalomra, mert ő mindig megadta a módját, és emlékszem jól, ez volt az ünneplője, ebben ment a nyugdíjas klubba a batyubálba és a tesóm ovis ballagására is. De ahogy a paraszti logika megkövetelte, még ezen a nyári, erősen kánikulagyanús napon is otthonkát kanyarított fölé...talán, hogy lássák, ki az úr a házban, ki tudja már azt! A gondterhelt pillantása se lehetett véletlen, pontosan tudta ő, mibe fog torkollni ez a délután, volt már némi tapasztalata etéren.
Direkt a végére hagytam azt a - a nyolcvanas évek nyári divatját tökéletesen követő - hölgyet, akinek egyszerűen muszáj voltam letakarnom a fejét. A családtagok úgyis tudják, ki ő. Valahol a persona non grata és az antikrisztus között félúton, szóval semmi esetre sem szerepelhet a blogomban. Dehát ő is ott volt, hogyne, ezt nem tagadhatom le.
Máskülönben pedig: szép nyári nap! Foltos farmerek az út szélén!!!
Ki az a letakart feju no???
AntwortenLöschenKi az a letakart feju no???
AntwortenLöschenMegírom majd priviben
AntwortenLöschen