Az élet szép...csakazértis!

Hello hello újra itt vagyok / nem tévedésből jöttem ide és nagyon úgy néz ki, hogy itt is ragadok. Na, most hogy ilyen jól megidéztem Ákos szellemét, lássuk, hogy is vagyok! Pillantsunk a kulisszák mögé!

Szóval Bürstadt. Kistarcsa méretű város, úgy 1000 kilométerre az otthontól, 25 kilométerre Darmstadttól, a kedvenc német városomtól, jó három órányi autókázásra a német nagyszülőktől, két és fél órányira Boriska tesómtól, kőhajításnyira a Rajnától, jó húsz percnyi kocsikázásra Jan munkahelyétől. Idilli, kellemes kis városka, kissé provinciális, de soha nem unalmas. Sokat tesznek ezért a galambtenyésztők, a hogyan dolgozzunk fel vadhúst helyesen? című tanfolyam ötletgazdái és persze a nordic walking fanatikusok.

Tök vicces amúgy. Mielőtt eljöttünk Kistarcsáról, sokat sirattam magamban a jól kialakított szomszédi viszonyokat. Hogy mikor lesz majd nekem olyan, hogy ketten-hárman összejövünk szomszédok az utca közepén, trécselünk, a gyerekek meg őrült módjára bicajoznak körülöttünk. Mondjak valamit? Pont ma volt ilyen! Mondták nekem, hogy gyerekekkel a fedélzeten könnyebb ismerkedni. És tényleg. Soha nem tudtam volna meg, hogy a szemben lakó szomszédnak micsoda helyre kis kerti tava van, ha Flórika át nem biciklizett volna a nyitott garázsán keresztül, csak úgy, mert neki ahhoz volt kedve. Soha nem tudtam volna meg, hogy a szomszéd kisfiú éppen tegnap ünnepli az első szülinapját, ha a cserfes bátyja meg nem hívja Tóbit, csak úgy. Mi meg beállítottunk, csak úgy. Kiderült, hogy egy csomóan meg voltak hívva a környékről. Kicsit csodálkozva fogadtak bennünket, dehát Istenem...ilyenek a gyerekek! Ma már együtt voltunk az erdei játszótéren, órákon át...mert együtt lenni jó!

Máskülönben meg építkezünk. Na, nem mi, de mindenki itt az utcában. Annyi és olyan sokfajta munkagépet láthatunk itt egy helyen, mint még soha korábban. Ma például az utcánkat kezdték el kövezni. Remegett is az íróasztalom rendesen, ahogy elhaladt előttünk az úthenger.

Ja, és emlékeztek, hogy rajongtam a múltkori posztomban a repülőkért? Na, mostanában meg a vonatokért vagyunk oda. A tetőablakunkból pont rálátni az ICE nyomvonalára...ahol időnként TGV is közlekedik! De azért már Boeing 747-est is láttunk ám...szóval egyik ámulatból a másikba esünk!

Megyek, mert már éppen szétszedik egymást a fiúk. Szia írás, hiányoztál!

Hozták számlát és azt hittem, rosszul látok!